WASS Albert

Valaki tévedett
Elbeszélések 1945-1950.

Wass Albert 1945 és 1950 között kényszerült számot vetni a szülőföldjét ért veszteséggel, a háború elvesztésével, Erdély ismételt Romániához csatolásával, és ekkor kezdődött élete végéig tartó emigrációja is; ebben az időszakban keletkezett novelláit mutatja be a kötet, emberi sorsokon keresztül látleletet nyújtva egy kritikus történelmi korszak kiépüléséről.

A 18 írás időben átfogja a háború utolsó heteit, a németellenes "szent szövetség" győzelmét, a "felszabadító" orosz hadsereg beözönlését Kelet-Európába, a következményeket az új hatalom által menekülésre kényszerített emberek nyomorúságától kezdve a hazában maradottak eltökéltségéig, hogy megmentsék életüket és örökségüket. A szerző akit az Úristen szemtanúnak rendelt, az utolsó nagy "országromlásnak" az emberi életekre gyakorolt hatásáról kíván beszámolni, a legkülönbözőbb helyszínekről: a románná kényszerített egykori magyar polgárvárosból, a havasok alján megbúvó kis faluból, a menekültek németországi táborából, az Ausztráliába pöfögő kivándorlóhajóról vagy éppen a Mennyek Országából, ahonnan isteni parancsra a földet kormányozzák.
Egy-egy novella egy-egy emberi sorsot idéz az igazság- és szabadságszeretet, a természetes humánum nevében: a Mezőberény minden lakosáért harcba szálló, megbecstelenített kicsi Annát (Kicsi Anna sírkeresztje); Vitéz András gazdát, aki bárki betérőt megvendégel és amikor az új hatalom ezért megöli, az igazsághoz való örök jussot testálja fiára (Vitézek igazsága); Kovács Kis István fuvarost, az elrománosítás újaradi vértanúját (Az újaradi vértanú); Európa ezer meg ezer hontalanját, a lengyel tanárt, a Homo sapiensnek sírkövet faragó bolgár művészt, a német repülőszázadost és a magyar mérnököt. De felsorakoztatja az Isten Országában a magyarokat ért igazságtalanság miatt szervezkedő szenteket és Árpád-házi királyokat, a lópataki Dobokai-birtok kísérteteit csakúgy, mint az amerikai pilótát, aki csak akkor érti meg a háború igazságtalanságát, amikor éppen azok mentik meg az életét, akiknek elpusztítására bevetették (Valaki tévedett). "Valaki tévedett" - mondja ki a haldokló katona a "legvégsőbb humánum" igazságát: a politikai-hatalmi érdekeknek feláldozott védtelen emberiség nevében.
A könyv "gyarló emlékműve egy kísértetes múltnak" - hiteles forrás a múltat megismerni-megérteni vágyóknak, azután mementó is: a "megértő" történelmi feledés ellenében. - A kötet minden novellakedvelőnek tartalmas időtöltést kínál.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez