|
Max WEBER
A TUDOMÁNY ÉS A POLITIKA MINT HIVATÁS
A híres német filozófus, közgazdász, szociológus 1917 végén és
1919 elején Münchenben két előadást tartott A tudomány mint
hivatás, majd A politika mint hivatás címmel. A
szerző által véglegesített szövegek 1919 végén nyomtatásban
megjelentek. Magyarországon a két előadásnak már több
szövegvariánsa ismeretes A szóban forgó munka tartalmilag két
részre tagolódik. Az első rész a tudomány hivatássá
alakulásáról szól, a 19. század végén és a 20. század elején
megfigyelt és leírt változó gazdasági helyzet által igényelt
európai és amerikai szakemberszükséglet tudományos
helyzetértékelése. Előadásában arra a kérdésre igyekszik
választ találni, hogy miként alakul annak a végzett hallgatónak
a helyzete, aki a tudománynak szentelte az életét. Igyekszik
feltárni a tudomány emberének belső viszonyát a hivatásához,
amelyet egy olyan intellektualizációs folyamatként jellemez,
amelynek az ember évezredek óta alá van vetve, és amely
folyamat nem jelenti az ember saját életfeltételeinek fokozódó
ismeretét. Az intellektualizálódás értelmét a világ mágikus
hatalmak alóli felszabadításában látja. A második rész elején a
politika definiálása olvasható, majd a politikát mint hivatást
veszi szemügyre, nyomon követve, hogyan alakult ki a
történelemben a hivatásos politikus személye. Nagy teret
szentel a pártok, érdekkapcsolatok kialakulása folyamatának, és
elemzi a különböző európai országok és az USA pártjainak
szerepét, működését, a pártvezér, a program, a hivatalnoksereg
kapcsolatát. Ma is igen aktuálisak az etika és politika
kapcsolatát kutató fejtegetései. Weber szerint minden
politikusnak három tulajdonsággal kell rendelkeznie:
szenvedéllyel, felelősségérzettel és arányérzékkel. Erkölcs és
politika kérdése itt válik igazán érdekessé. Az érzületetika
ugyanis csak a célt látja, míg a felelősségetika a tettekért is
vállalja a következményeket.
Előadásai nem könnyű olvasmányok - a könyv filozófiai
műveltséggel rendelkező olvasóknak alapmű.
|
