|
Simone WEIL
KEGYELEM ÉS NEHÉZKEDÉS
Kétségtelen, hogy a 20. századi spirituális gondolkodás, a modern
misztika meghatározó alakjának, Simone Weilnek magyar recepciójában
Pilinszky Jánosnak meghatározó a szerepe. Weil-élménye a különleges
keresztény bölcselőről szóló, 1960-as évektől írott cikkeiben saját
belső kríziseivel, összefonódott reflexióiban és fordításaiban
egyaránt nyomot hagyott. Ez utóbbiak teljességre törő, szövegkritikai
igénnyel gondozott megjelentetésére vállalkozik a kötet - a szerző és
a fordító szellemalakjának egyaránt tükröt tartva. A kiadványban
közzétett írások számottevő része lapokban, illetőleg kötetben már
megjelent, a szöveget gondozók azonban ezeknél is figyelembe vették a
fennmaradt kéziratokat, méginkább az eddig publikálatlan, személyes
céllal készült - részben Törőcsik Mari birtokában levő - szövegeket. A
"szerencsétlenség", az elhagyatottság s a szenvedés mélyei, vagyis az
a léthelyzet, amely az embert a kereszthalál előtti pillanatok
krisztusi magányának közelébe ránthatja, továbbá az újkori
személyiségfelfogás, individualizmus prominens értékfogalmát elutasító
és az ember egész - fizikai, animális - valóját megszólaltatni nem
tudó szent némaságát előtérbe állító weili gondolatok igen fontosak
voltak a költő-gondolkodó számára. Nyomtatásban most jelenik meg
először a címadó munka, amely a szerző hagyatékából publikált
jegyzetfüzetekből ad szemelvényes fordítást. A filozófiai, teológiai
elmélkedések aforizmatikusan rögzítik Weil életszemléletének,
transzcendens felfogásának fő gondolatait, Pilinszky a saját vonzalmai
szerint készített belőlük szemelvényes fordításokat. |
