WEÖRES Sándor
WEÖRES SÁNDOR VÁLOGATOTT VERSEI
A kortárs európai költészetben is ritkán találunk nagyobb
formátumú életművet, mint ami e három kötetből kibontakozik.
Rendkívüli gazdagsága a mennyiségre és minőségre egyaránt
vonatkozik. Nemcsak negyven írással töltött év, hanem évezredek
kultúrájának mélységét idézik a versek. Ezekben fogalmazódik
meg a sajátos, vertikális szerkesztésmód, mely a versek
asszociációs láncolatában az emberi lélek ismeretlen
mélységeinek mindig újabb és újabb rétegeit ébreszti. A nagy
művek grandiózus építménye a befogadó lélek
tudatos-gondolati, a kis versek játékossága az érzelem
szférájában visszahangzik. Weöres költészetének két
alappillére: a mítoszalkotás roppant erőfeszítése és a
kicsinységekhez való gyengéd odahajlás egymástól
elválaszthatatlan (Csontváry-vásznak; Orpheus; illetve
Harminc bagatell vagy a gyermekversek sokasága). Két
végpólus közti vibrálásból fakad költészetének sokarcúsága,
játékossága, hihetetlen formai fölénye is. A költő
világszemlélete a kifejezésmód különös villódzása mögött is
egységes, feltehetőleg azért, mivel lírikus élményei nem az
individuális, hanem ennél mélyebb, személytelen én
tapasztalásai. Ez a személytelenség nem elvont, nem is
elszigetelt: nyelve, képi világa nagyon is konkrét, költészetét
át- meg átszövi az érzékelt világtörténelem kultúrája.
Lenyűgöző biztonsággal választja kifejezési formájául más korok
és idegen alkatok megjelenítését
(Psyché ciklus).
|