Franz WERFEL

VERDI

Az írónak e regénye hozta meg a világsikert, de ez nem jelenti azt, hogy bármi köze lenne az azóta divatossá vált híg művészregényekhez. Werfelt mély kapcsolat fűzte a zenéhez, s a Verdi megírására több mint egy évtizeden át készülődött. Verdi életének egy rövid és homályos epizódjára épül a regény. Az idős mester Rekviemjének megírása után hosszú hallgatásba burkolózott, már-már úgy tűnt, hogy alkotóereje kimerült. 1883 tavaszán (állítólag) Velencében tartózkodott, ahol megpróbálta befejezni hatalmas Lear király-operáját. Ez az állítólagos velencei tartózkodás a regény jelenideje, amelyben Verdi mellett gazdagon és bővérűen megrajzolt mellékfigurák töltik meg élettel a könyv lapjait.

A regény másik síkja az agg mester küzdelme önmagával, múltjával, az öregséggel, a művészi kudarc félelmével - ezek a visszavágások, emlékezések, belső monológok rávilágítanak Verdi életének néhány fontos mozzanatára, feleségeire, halott gyermekeire, nehéz, szegény gyermekkorára, emlékezetes sikerekre és bukásokra. A küzdelem drága áron kivívott diadallal zárul: Verdi megsemmisíti a Lear király partitúráját, de visszanyeri magabiztosságát és alkotóerejét, mint azt két késői remeke, az Othello és a Falstaff tanúsítják.

A regénynek van egy tisztán zenei, majdnem elméleti síkja is. Ezen Verdi mindenekelőtt a szintén Velencében tartózkodó Wagner árnyával viaskodik. A másik zenei szál egy fiktív német muzsikus, Fischböck alakjához kötődik, aki a zenét tiszta ősforrásaihoz akarja visszavezetni, s fanatikus hittel komponálja kusza fugáit és passacagliáit, s akivel Verdi sokat beszélget. A regény lenyűgöző olvasmány, nagy közönségsikerre is számíthat.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez