William WHARTON

MADÁRKA

A könyv hatalmas kritikai és közönségsikert aratott, majd a belőle készült film nagydíjat kapott Cannes-ban.
A Madárka furcsa és szokatlan könyv. Címszereplő főhőse rendkívüli, szinte hihetetlen alak, öntörvényű ember, aki fanatikusan a maga útját követi; szelíd fiú, de ha sérelem éri, félelmetes ellenfél - és mindenek felett egy szép és költői rögeszme rabja; repülni akar, úgy mint a madarak, szabadon szárnyalva, s úgy érzi, ez pusztán azon múlik, hogy elég erősen akarja-e. Különleges a regény külső cselekménye is: amikor a háború 1945-ben véget ér, Madárkát egy katonai elmegyógyintézetben tartják, ahol párnázott cellájában úgy guggol, mint a madarak. Nem tudni, hogyan került ebbe az állapotba; a tehetetlen pszichiáter-őrnagy előkeríti Madárka egyetlen gyerekkori barátját, Alt, hogy beszélgessen vele, hátha ki tudja mozdítani állapotából. A "beszélgetés" hosszú ideig Al monológjaiból áll, amelyekben feleleveníti közös gyerekkori emlékeiket, ezt ellenpontozzák Madárka naplórészletei ugyanerről az időszakról - s a kettő együtteséből bontakozik ki a történet.

A regény varázsát lírai, álomszerű lebegése adja, valamint az a hallatlan tisztaság és a világ mocskossága elleni lázadás, amely egyaránt jellemzi Madárka szelíd hajthatatlanságát és Al beletörődését valódi egyéniségébe. Az író álomjáró biztonsággal tudja egyszerre fokozni a feszültséget és a lírai szépséget.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez