|
Ludwig WITTGENSTEIN
FILOZÓFIAI VIZSGÁLÓDÁSOK
Nem véletlen, hogy a kései Wittgensteinnek ez a műve második
kiadásban (némileg javított fordításban) is megjelenik. Miként a
pályakezdő nevezetes logikai-filozófiai traktátus, a német
bölcselőnek ez az oxfordi évei során kiérlelt munkája az emberi
tudat és valóság, a nyelv, a grammatika és általában a
szabálykövetés, a jelrendszerek igazságkritériumait, illetőleg
ezek legmélyebb alapjait teszi vizsgálata tárgyává. A teoretikus,
rendszeralkotó kifejtés helyett a közel hétszáz (roppant tömör
megfogalmazású) paragrafusból, "megjegyzésekből" álló főrész, a
mű törzse nyelvjátékokként, vagyis megnevezési, jelölési
szabályok megegyezésen alapuló, dinamikus rendszereként fogja fel
a világ leképezését és róla való kommunikációit. Mi a név, mi a
jelentés, a szó, mi a meghatározás, az állítás, a jeleket
megértő, leképező "olvasás", a kérdés, a felszólítás, a parancs
stb., és ezek a kommunikáció játékrendszerében miként mutatkoznak
értelmünk eleve adott határproblémáiként? - Wittgenstein
nyelvfilozófiája szinte szétmállasztja a logika tiszta képleteit,
a nyelvi tudat foglyának láttatva az embert. Lebilincselően éles
elmével, de nem könnyű úton vezeti olvasóját, amikor a megnevezés
evidenciáit, korlátait a mindennapi nyelvhasználat praxisában
világítja meg. A Filozófiai vizsgálódások a század egyik
legnagyobb hatású - a szerző saját korábbi nézeteivel is
konfrontálódó - briliáns, immár kanonizált filozófiai műve, amely
minden metafizikát ellenfénybe állító, radikálisan új
szempontjaival, egy nyelvi, ismeretelméleti "relativitás
elmélettel" a modern és posztmodern tudatot és ezáltal a
tudományok egész sorát számottevően befolyásolta. - Filozófiai
alapmű.
|
