|
Virginia WOOLF
A VILÁGÍTÓTORONY
A modern regény megteremtésében jelentős szerepet játszó angol
írónő műve cselekménynélküli; a szereplők tudatát és
gondolattársítását tükrözi, mindenekfelett az idő múlását követi
nyomon. Ha a Mrs. Dalloway-ban a sűrített idő egységét valósította
meg, ebben a könyvében a zajló, örökké változó lét gyorsaságát állítja
szembe az élet keretét alkotó tárgyak lassú elmúlásával. A regény egy
ház története, amely Skócia egyik nyugati szigetén áll, hol élettel
van teli, hol népes családdal és társasággal zsúfolt, hol hosszú ideig
lakatlan. A cselekmény majdnem semmi. A főszereplő, Mrs. Ramsay csak
az első részben él. Ő a ház úrnője, a család összefogója, a harmónia
jelképe. Minden törekvése, hogy a család tagjai és saját énje között
az összhangot megteremtse és egyeztesse a külső világgal. A népes
família (8 gyereke van), a vendégek (Lily, a festőnő és egy bizonyos
Mr. Tansley) meg a szigorú férj napjai jótékony egyhangúságban telnek.
Gyakran mennek a tengerpartra, gyönyörködni a világítótorony ritmikus
fényjátékában. Készülnek, hogy egyszer kiránduljanak hozzá. Az idő
kedvezőtlen, a kirándulás örökösen elmarad. A háború később lakatlanná
teszi a házat, s a visszatérők felfedezik rajta a pusztulás nyomát. A
megmaradtak azért tovább készülnek a kirándulásra, és Mrs. Ramsay képe
gyakran támad fel emlékezetükben. A festőnő megörökíti a pillanatot,
ahogy az asszony - számukra a nyugalom megtestesítője - utoljára
nézett ki a ház ablakán. A regény a hangulatváltozások, az érzelmi
vibrálások, az ember és a táj viszonyának lírai monológokban
kifejeződő megkapó ábrázolása.
|
