|
ZELK Zoltán
VÁLOGATOTT VERSEI
Zelk Zoltán meglehetősen egységes lírai életművét két nagy
korszakra szokás tagolni: az első a pályakezdéstől nagyjából az
1960-as évek elejéig tart - ennek kitűnő áttekintése az Este
a kútban című kötet -, majd az ún. Sirály korszaktól a
haláláig tart az érett, nagy művek periódusa - ennek tükre a
Keréknyomok az égen.A költő a
Kassák
fémjelezte avantgárd vonzásában indult, tehát korántsem a
valóságtól elrugaszkodó, túlzásokba csúszó formabontás
irányában, éppen a hagyományosabb formájú, klasszikusabb
kompozíciójú magyar líra nagy vonulata felé tartott. Hogy ez
így történt, abban fő szerepe a költő valóságérzékének volt;
verseiben mindig föllelhetők a reális motívumok, valóságból
kinövő költői képek (pl. Valaki; Födetlen asztalom: téli
mező; Negyedik emelet; Szilveszter a Fóti úton stb.).
Ezekből is kirajzolódik egyik legfőbb lírikusi erénye: pontos,
ugyanakkor meghitt, bensőséges életképeket, helyzetdalokat,
leírásokat alkot; egész költészetét belengi az epika jelenléte
és az érzékletes környezetrajz, miközben a versek valódi
atmoszférikusságukkal szembetűnő darabok. A sokszor
melankolikus, legtöbbször objektív költészet azonban más-más
korokban más-más érzelmektől vált átfűtötté (Zuglói kutyák;
Némaság; Feri stb.). A II. világháború után - amely a
számára csakugyan felszabadulás volt - az elsők között
köszöntötte a változásokat, kezdetben őszinte, hiteles
lelkesedéssel (Szabadság; Tavaszi vers; Teremtés; A pártos
éneke; Negyven stb.), később, az 50-es években a sematikus
irodalompolitika kívánalmainak engedményeket téve. |
