|
Vladimir ZSELEZNYIKOV
BOCSÁSS MEG, MADÁRIJESZTŐ!
Egy réges-régi orosz kisváros lakója Lenka, a tizenkét éves
soványka, suta, mosolygón haragos természetű kamaszlány és kedves,
csöndes, unokáját nagyon szerető és megértő nagypapája. Tulajdonképpen
csak jót és szépet lehetne rájuk mondani, mégis örökös csúfolódások
céltáblái. "ő és a Foltozott: zsák meg a foltja" - kiáltozzák utánuk
gorombán a városka iskolásgyerekei. Lenka osztálytársai, tán
irigységből, mert ez a kislány más, titokzatosabb mint ők, tán
hitetlenségből, értetlenségből - hogyan lehetséges, hogy valaki oly
koldusmód, szegényesen, foltozott ruhákban járjon, mint ez az
öregember? A történetben minderre fény derül, megtudjuk, Lenka és
nagypapája múltat őrző és vigyázó titkait, azt, hogy miként építette
újjá domboldali ősi házát Nyikolaj Beszolcev, miért került hozzá
kisunokája. Lenka elbeszéléséből pedig kiderül, miért kapta a
Madárijesztő gúnynevet, hogyan bélyegezték árulónak az ártatlan
kislányt, akinek bűne csak annyi volt, hogy barátján akart segíteni s
hogy nem merte nagyapját az egész osztályhaddal szemben megvédeni,
mintha valóban ő is szégyellte volna a kopott ruhákat, a szegényes
külsőt. De ahogy a kislány elmondja nagyapjának elmúlt napjai szomorú
történetét, csalódását társaiban, főként Gymkában, a megalkuvó, gyáva
fiúban, aki iránt már-már szerelemmel érzett, ahogy Lenka bevallja
saját gyávaságát is, ahogy lélekmélyre hatolva megpróbálja hitelesen
felidézni és szigorú szemmel nézni, megértő szívvel elemezni a
történteket - már egy másik, egy érettebb, okosabb, még jobban
szeretni tudó és tisztességesebben döntő, tetteit vállaló lány szól
nagyapjához és hozzánk. |
