|
ZSOLT Béla
GERSON ÉS NEJE
A regény valójában egy házasság története, de nemcsak Gerson és
Elly házasságáról szól, hanem Gerson és Ohrstein vezérigazgató
kapcsolatáról. Zsolt Béla a szociográfiai hűség és a pszichológiai
hitelesség erejével teremti meg figuráját, Gerson urat, a feltörekvő,
szorgalmas zsidó tisztviselőt, aki élete értelmét abban a társadalmi
asszimilációban leli, amelyben úgy véli, hogy hasonlatossá válik
főnökéhez, Ohrstein vezérigazgató úrhoz. Amikor megtudja, hogy
egyetlen példaképe - a főnöke - jó néven venné házasságát a lecsúszott
középosztályból származó Wlissinger Ellyvel, azonnal leánykérőbe
indul. Házasságot köt, s ettől kezdve Elly a középosztály szimbólumává
magasodik, Gerson, a szolgalelkű hivatalnok mégcsak nem is ébred rá
önbecsapására. Két szerencsétlen, szomorú sorsú ember él egymás
mellett, de valójában mindkettőjük számára ez az út adatik csak, s
lelkükben nincs szomorúság. A regény figurái is feledhetetlenek, de
sokkal inkább a milliő, amelyben mozgatja őkjet az író. Szobabelső és
bútorok elevenednek meg, szinte alig van természet. De van avitt,
lelkevesztett dívány, rongyolódó fotel, viaszos vászonnal borított,
politúrja kopott ebédlőasztal, világháborús relikviák, szerb és bolgár
fegyverek, egy szál dróton lógó villanykörte, kócos öreg cseléd - ezek
a lecsúszott középosztály rekvizítumai, míg az újonnan alapított
családi otthonban minden korszerű, otrombán felesleges. Gerson és neje
kevesebb szót váltanak egymással, mint róluk és világukról a
szobabelsők elmondanak. A zsidó asszimilációt, a minden áron való
beolvadás vágyát írja meg ebben a regényében Zsolt Béla, nem kevés
malíciával. |
