Stefan ZWEIG

FOUCHÉ

Az irodalmi életrajz a nagy francia intrikus, Fouché (1759-1820) pályafutását mutatja be. Kiskereskedő család sarja, ifjúkorában paptanárként matematikát és fizikát tanított egy vidéki városkában, majd csatlakozott a forradalomhoz. 1792-ben beválasztják a Konventbe, kétszer is vidékre küldik, ahol mindig sikeresen végrehajtja megbízatását, akár katonákat kell toboroznia, akár egy várost (Lyont) kell elpusztítania. A thermidori fordulat egyik elősegítője, s a Direktórium rendőrminisztere volt. Nagyszerűen kiépített besúgószervezetének élén marad Napóleon idején, a Bourbonok visszatérésekor és még Napóleon száznapos uralma alatt is. Élete utolsó négy évét emigrációban töltötte, mert XVIII. Lajos nem tudta megbocsátani neki, hogy annak idején bátyja halálára szavazott.

Az író sikeresen rekonstruálja a kor sajátos atmoszféráját. A történeti események és személyiségek ábrázolásában azonban mélylélektani módszere sokszor csábító, de téves következtetésekre vezeti. Módszerének hibája, hogy - bár igen összetett - de előzetesen felállított sémákat alkalmaz. Ebben a művében azt a tételt állítja fel, hogy hőse sohasem dönt véglegesen addig, amíg a küzdelem sorsa végleg el nem dőlt. A történet folyamán azonban számos alkalommal Fouché már előzetesen dönt, s éppen ezért igyekszik az embereket és a folyamatokat ennek megfelelően befolyásolni. Ilyen esetekben az író elhanyagolja a tényeket, és megelégszik saját kijelentéseinek ismertetésével. A könyv azonban végig olvasmányos és izgalmas mű - hibái ellenére is - sikerre számíthat.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez