|
DARVAS Iván
LÁBJEGYZETEK
Nem szabályos önéletrajzot írt Darvas Iván, hanem különös, szinte
önmagával folytatott párbeszédet saját magáról, életének alakulásáról,
sorsának fordulóiról, meg-megszakadt művészi pályájáról, e pálya
társairól, saját művészetéről, színházról, drámákról, rendezésről, sőt
politikáról is. A kötetnek nemcsak a címe Lábjegyzetek (hogy hogyan
érti a címet, arról szellemes, önironikus bevezetőben szól a szerző),
maga a munka valóban igen sok, és nemegyszer szinte féloldalnyi
terjedelmű lábjegyzetet tartalmaz. Természetesen nem szakirodalmi
hivatkozásokról van szó, Darvas Iván e lábjegyzetekben megszakítja, új
útra téríti vagy kommentálja, kibővíti, más oldalról láttatjaa
főszövegben elmondottakat, tulajdonképpen az önmagával folytatott
dialógusnak mintegy új "tárgyalópartnerét" teremti meg a lábjegyzetek
szerzőjeként. Az önéletírás roppant öszinte, kendőzetlen és - nemcsak
színész esetében nagy szó ez - végtelenül szerény is. Természetesen
szóba kerülnek a sokszor legendásított életrajzi tények és események
(az orosz anyától való születés, a prágai gyerekkor, a német iskolába
járás, az 56 utáni börtönbüntetés, a segédmunkásként való létezés
stb.) is. Ám a prímet nem ezek viszik. Darvas tulajdonképpen az egész
könyvben legfőbb szerelméről, életének középpontjáról és értelméről, a
színházról ír. Nem esztetizál, nem szakmai szövegeket kínál, hanem
mintegy belűlröl mutatja meg, mit is jelent számára a színház, a
színészi játék és szerep, a rendezés, a színészi életforma.
|
