|
Marguerite DURAS
A SZERETŐ
Aki az egyenes vonalvezetéssel megírt sodró, kerek, cselekményes
regényeket kedveli, az e tekintetben csalódni fog a kitűnő francia
írónő kisregényében. Sztori helyett ugyanis az olvasó
pillanatfelvételek albumát kapja. Egy látszólag lazán megszerkesztett
tablót; az írónő életének egy viharos, szeretet nélküli, testi
gyönyörökkel teli korszakából kiragadott képekkel. A regényt leginkább
a vetítéshez lehetne hasonlítani, amelyeken kivehetetlenül gyorsan
pereg a film, és egy-egy kockáját időnként váratlanul kimerevítik. A
voltaképpeni cselekmény egy irányát vesztett keresgélés, kísérlet a
fontos, jellemző események, vonások, változások megtalálására. A
személyiség önvisszakeresése a történetek és a környezet tükrében,
kibogozhatatlan egymásrahatásukban. Az események fókuszában az írónő
egykori önmaga áll, a 15 és fél éves lány, aki viszonyt kezd egy
dúsgazdag, 27 éves férfival, megismerve oldalán a testi szerelem
kínnal határos kéjét, s akin mindazt a megaláztatást, lelki gyötrelmet
módja van gyakorolni, amit családjában - anyja és két bátyja között -
elszenvedni kényszerül. A regény kíméletlen őszinteséggel megírt
gyónás, hol az önmarcangoló bűntudat, hol a keserű, megkérgesedett
dac, hol a hűvös tárgyilagosság hangján. Az önvizsgálat hátterében
pedig képek sora villan fel a századelő francia Indokínájának forró,
fülledt, kemény világából. |
