|
Paul FEVAL
A PÚPOS Philippe Gonzague bérgyilkosokkal megöleti Philippe Nevers hercegét, Franciaország harmadik leggazdagabb nemesurát, hogy elvehesse özvegyét, a szép Aurore Caylust. A merénylet sikerül, a házasság is. Nevers lányát, az alig egyéves Aurore-t azonban a tisztaszívű Henri Lagardére lovag, az egykori vásári csepűrágó, a francia hadsereg legjobb vívója megmenti. Így Gonzague herceg nem lehet a lányra eső örökrész birtokosa. A történet 17 év elteltével Párizsban folytatódik. A konjunktúrát kihasználó Gonzague, "a harmadik Philippe" kastélyát jó pénzért üzletkötők rendelkezésére bocsátja. Köztük tűnik fel a titokzatos púpos, akiről csak a mai olvasó éleslátása deríti ki azonnal, hogy azonos az Aurore Nevers-t hetedhét országon túl nevelő - és miután 18 év eltelt, immár beleszerető - Lagardére-tel. Álnok, ravasz és főként áttekinthetetlen cselvetések kezdődnek. A szólamok hőfoka emelkedik. "Mi lennék nélküle? Egy szegényes kis szív mélyén egykevéske por" - áhítozik Aurore szerettei után. "Szívem ön felé repes és ön elűzi" feddi meg a vonakodó Lagardére-t is egy felemelő, könnyektől ázó pillanatban. Lagardére mégis habozik: van-e joga magához kötni a húsz évvel fiatalabb lányt? "Nem tudom már, mi is van a szívemben. Szerelem? Kötelességem? Melyiket a kettő közül, mondd ó lelkiismeret?" - mormolja az éjben késlekedve. Emiatt hamarosan elfogják, s joggal jegyezheti meg: "Meghalok, amikor az életem már-már virágba borult." Gonzaguc herceg azonban hibát hibára halmoz, és saját híveit romlottságával maga ellen fordítja. A halálraítélt Lagardére kiszabadul, útban a vesztőhely felé nőűl veszi szerelmét, majd (még mindig odamenet) Nevers hercegének cselvágásával öli meg a gaz Gonzague-t, s ezzel a mű közmegelégedéssel ér véget. |
