Milan KUNDERA

AZ ÉLET MÁSHOL VAN

A történet a harmincas évek közepe táján, Prága kertes városnegyedében indul, Jaromilt nagyszülei és szülei egyaránt kényeztetik a levegőtől is óvják, valóságos csodagyereknek tartják. A gyermek különféle történéseket raktároz el lelke mélyén - arra gondolván, hogy kellő időben megérti majd. Ilyen módon tűnik el életéből apja, akiről sokkal később tudja meg, hogy egy éji órán kedveséhez szökött búcsúzni a lágerba, s életével fizetett ezért az útért. Sem erről, sem megannyi más dologról nem beszélnek otthon; a családot csend, titok, apró szégyenek és hazugságok veszik körül. Közben a háborúnak vége szakad, elmúlik a gyermekkor, az illúziótlan évek után a serdülőkor fojtott levegőjű világába érünk. Prága is megváltozik, minden zordabb, kietlenebb, kedvetlenebb, mint a háború utáni két évben. A családi villa földszintjére idegenek költöznek, mert a társadalmi igazságtalanságokat az új rend így akarja orvosolni. A költővé érő Jaromil várja a szerelmet és üdvözli a forradalmat. Minden megérkezik, csak valami módon hazug és sivár. Az Óvárosi téren Klement Gottwaldot éltető tömeget - a családjával szemben is - forradalminak, haladónak véli. A szerelem is eljön egy nevenincs, vörös hajú lány képében. A lány madárijesztő csúnyaságú, de őszintén szereti Jaromilt. A pincelakás albérleti szobájában rendszeresen találkozó pár szerelmét is megrontja a külső világ.
Vissza-visszatérő figurája a regénynek Xavér, aki mindig a legválságosabb pillanatban bukkan fel. Amikor Jaromil erkölcsi süllyedése bekövetkezik, Xavér mindig megszólal, így lesz ő a költő jobbik énje. Visszatartani ugyan semmi rossztól sem tudja, de mint élő lelkiismeret - jelen van. Ott van gondolatban akkor is, amikor Jaromil szerelme hűtlenségére gyanakodván, feljelenti az államvédelmi hatóságnál a vörös hajú lány emigrálni készülő bátyját. Xavér akkor is megjelenik a színen, amikor az alig húszéves költő, Jaromil meghal. A halálában is van valami abszurd, hazug és hihetetlen.
Kundera regénye mozgalmas, zsúfolt történet, az elbeszélő próza realisztikus hagyományaival egy egész társadalom elevenedik meg, át- meg átszőve szürreális elemekkel. Jaromil sorsa valami módon emlékeztet egy sajátos kelet-közép-európai életmódra és sorsra. A történet végén derül ki, hogy Jaromil születését igazából senki sem kívánta, minden hazug benne is és körülötte is: megcsúfoltak minden értéket, a feje tetején áll a világ, csak az ostobaság az, ami állandó, meg a boldogtalanság, Az élet máshol van. Kundera műveinek sorában a legkeserűbb tapasztalatokat hordozó regény - minden elmélyülésre hajlamos olvasónak ajánlható.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez