Szerző nélkül:

BEFEJEZETLEN FORRADALOM

A 80-as évek második felében megmozdult a szovjet művészet eddig "felszín alatt létezett Atlantisza". Előkerültek a raktárakban, archívumokban, asztalfiókokban őrzött művek. A Szilágyi Ákos szerkesztette Történelmi szemelvénytár válogatás az elmúlt hetven év irodalmából, dokumentumanyagából, s mint minden ilyen, ez is önkényes. Sok eddig ismeretlen írást tár az olvasó elé. A kötet külön érdeme, hogy levelek, dokumentumok és szépirodalmi alkotások egymást erősítve beszélnek a korszakról, azok egy-egy problémájáról. Milyen társadalmi fejlettség talaján indult az orosz forradalom? - vetődik fel a kérdés az első művekben. Egy Bulgakov: KUTYASZÍV című kisregényének hőse (a műből részletet közöl az összeállítás), a professzor borzadva látja, milyen végzetes a társadalom számára, ha a tudatlanság, az üres gőg összekapcsolódik a hatalommal. Jevgenyij Zamjatyin MI című regényének (1920-ból) részlete és Platonov KÉTKEDŐ MAKARja adja az elbürokratizálódó társadalom kritikáját. A korszak elhibázott gazdasági lépéseit pedig a vodkamonopólium körüli vita és a mezőgazdaság erőltetett ütemű kollektivizálása dokumentálja a kötetben. Iszak Babel KOLIVUSKA című novellája és Solohov levele idézi meg torokszorítóan a parasztság nyomorúságos helyzetét. A személyi kultusz gátlástalanságának tetőpontja 1937-38. Anatolij Ribakov Sztálinról írt dokumentumregényéből, AZ ARBAT GYERMEKEI, Gorbatov: ÉVEK ÉS HÁBORÚ című művéből vett szemelvények idézik fel a korszak rettegéssel terhes légkörét a szépirodalom eszközeivel. Az olvadás kezdeti időszakát Jevtusenko SIETŐS önéletrajza idézi meg. Mindez azonban nem sokáig tartott, amit Paszternak sorsa és regényének a DOKTOR ZSIVÁGÓnak a vesszőfutása is jelez. Végül a dokumentumkötet utolsó cikkei, zömmel interjúk - Jevtusenko, Szaharov akadémikus, Lihacsov irodalomtörténész és Afanaszjev történelemtudós nyilatkozatai - melyek a Gorbacsovi időszak tanúbizonyságai.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez