|
VERCORS
FARKASCSABDA 1964-ben, egy isten háta mögötti kis falucska mellett játszódik Vercors kisregénye. A község melletti erdőben él egy bájos, tizennyolc éves, kissé vadóc leány, apjával és apai nagynénjével. Erdei kószálások, olvasás, a házi munka tölti ki életét. A szűk keretek nem zavarják, jól érzi magát, harmonikus, természetes egyéniség. Észre sem veszi, fel sem tűnik neki, hogy nemcsak távol élnek az emberektől, de mintha állandóan védekeznének is: házukat hatalmas, sokreteszes tölgyfaajtó zárja, a ház körül - állítólag rókák ellen - számos elrejtett farkascsapdát helyezett el az apa, a család korábbi életéről, a már régesrég meghalt anyáról soha szó sem esik stb. Egy este a vadászok sebesült fiatalembert hoznak a házhoz: belelépett az egyik farkascsapdába, ott kell maradnia a háznál, nem tud továbbmenni. A fiatalember sokat beszélget a lánnyal, elmondja életét, pontosabban annak elejét, a gyermekkort, apja halálát, a háború alatti rejtőzködést, a később megtudott igazságot, hogy apját, aki ellenálló volt, elárulták, hogy egy többszörös gyilkos juttatta a Gestapo kínzókamráiba és a haláltáborba. A lány eleinte nem nagyon érti a fiú vallomásos kedvét, de a történet felrázza, megrendíti, bizonyos időpontok, helyek, események elgondolkoztatják. Az apa, aki kezdettől gyanakodva szemlélte a "betolakodót", végül is megszabadul a fiútól, de lánya kérdéseire nem tud válaszolni. Az olvasó, aki eleinte inkább csak a költői leírásokban, a lány figurájának üde megformálásában, a lírai részletekben gyönyörködött, az elbeszélés folyamán mintegy a szereplők helyzetét veszi át: megpróbálja rekonstruálni az eseményeket, megteremteni a kapcsolatokat a fiú története és a lány által ismert adatok között, végül a szereplőkkel együtt ismeri föl az igazságot... Szép, érdekes kisregény. |
