Fingal Oscar WILDE
A CANTERVILLE-I KISÉRTET; LORD ARTHUR SAVINE BŰNE
A regények, költemények, színművek, esszék, kritikák és meghatározhatatlan
műfajú írások mellett Wilde nagy mestere volt a mesének és novellának. A
kötet ez utóbbi műalakzatból nyújt meglehetősen szerény válogatást,
korántsem törekedve arra, hogy az olvasók lehetőleg a legtöbb ilyen
Wilde-művel megismerkedhessenek, hanem hogy képet kapjanak az író e két
rövidprózai műtípusának jellemzőiről. A kötet mindenesetre a két legjobbat
közli; így a világirodalom - Szerb Antal szerint - legmulatságosabb
kísértethistóriáját, a címadó elbeszélést, a nem kevésbé érdekes, rokon
válfajú Lord Arthur Savile bűnét. Wilde novellái egyszerre persziflálják a
korabeli angol másodromantikus műveket, amelyekben nagy szerepet játszottak
a kísértetek, a múltban titkon elkövetett bűnök is, ám még inkább arra
törekszenek, hogy a híres Wilde-i paradoxonok, szellemes aforizmák révén a
humor szinte kiapadhatatlan forrásai legyenek. A kísértetek és a bűnök révén
a nyers materializmust és prakticizmust, ez utóbbiak segítségével a
miszticizmust és az álromantikát teszi nevetségessé az író, hallatlanul
érdekes és vonzó keverékkel szolgálva: a 18. századi gótikus regények,
fantasztikus történetek és a modern tudományos fantasztikus illetve a horror
történetének a világát köti össze.
A canterville-i kísértet az amerikai józan észt szembesíti az
angolok ósdi, hagyományokhoz ragaszkodó világával - ez az ötlet Mark
Twaintől sem volt idegen.
Lord Arthur Saville bűne bizarr történetében - egy különös
gyilkosságról olvasunk - a kortársi angol arisztokrácia torzképét rajzolja.
Nem mintha a bűntől akarta volna riasztani Wilde az olvasóit. A bűn - éppen
mert az átlagemberek közössége által elfogadott törvényeket szegi meg, töri
szét, az individualizmus igazi kifejezője, hordozója; következésképpen a
haladásnak egyik eleme a bűn. |