|
KOVÁCS András Ferenc
ÉS CHRISTOPHORUS ÉNEKELT
Kovács András Ferencről nemcsak odahaza, Erdélyben, de
Magyarországon is köztudott, hogy olyan poeta doctus, aki
rendszerint más költők álarcában, más-más korok világlátásával
és stílusában ír roppant eredeti verseket, melyek a
mesterségbeli tudás magasiskoláját is jelentik. Költői pózainak
egyike, hogy versciklusait pontosan datálja - ahogyan
irodalomtörténeti alteregója, az általa "fölfedezett" Lázáry
René Sándor verseit is filológusi pontossággal jegyzetelve
közli a folyóiratokban -, most is ezt teszi: két, 1983-1990 és
1992-1994 közötti időben keletkezett versfüzérét adja közre,
ismét csak idegen tájak, idegen költők modorában. Az idegenség-
otthonosság, a másság-személyesség, a távolság-közelség
dichotómiájának végtelen számú variációját vonultatja föl, s
ezt a sokaságot a pontosan kidolgozott, érvényes fikció
boltozata tartja össze, az a festett díszletvilág, amely
hitelesebb az eredeti - mondjuk, természeti - háttérnél is.
Hemingway, Michelangelo, Brueghel, Pessoa, Kazinczy, Babits,
Camus vagy Rilke modorában, németalföldi festők tónusában,
reneszánsz mecénások lelkiségével, germán minnesängerek
hangütésével, protestáns hitvitázók szenvedélyével, a huszadik
századi szimultán verselés játékosságával vagy a királydrámák
méltóságával és még sok-sok mezbe bújva szól - a mához, a ma
emberének értelméhez, lelkéhez, ízléséhez, a mának érvényes
mondandójával. Latin és magyar klasszikusok hanghordozása illik
kétely nélküli intellektusához és magabiztos tollához,
fölmutatva, hogy minden kor, minden stílus minden szépsége
mához szólón hiteles. Kovács András Ferenc költészete
ilyenformán a verstörténet eleven illusztrációjának tetszik,
holott jóval többről van szó. Valójában a versteremtő, művészi
alkotó intellektus végtelenségét és idegen képletekkel
elnyomott szörnyű kétségeit fogalmazza meg: "Csak semmiben
jajongó szép nevek - / azok vagyunk" (Csontváry-elégia).
Ennek megfelelően jószerivel nincs költői eszköz, versforma,
poétikai megoldás, melyet ne ismerne, ne használna tökéletes
biztonsággal a klasszikus hexametertől kezdve a szonetten át a
szabad versig, az ősi sagák ritmusától a tercínán át a beat-
irodalom áradó formátlanságáig. |
