GYÖRE Balázs

A VALÓSÁGBAN IS LÉTEZIK

Györe Balázs merésznek is mondható prózakísérletbe fogott pár éve: saját életrajzát dolgozza fel ifjú éveitől kezdődően, dokumentatív, esszéisztikus formában. (A regénysorozat első kötete: Ha már ő sem él, kérem olvasatlanul elégetni). A "nyerseség" a tényszerűség alakiságában is áll: a nevek, helyek, időpontok, események valóságosak, a figurák azonosíthatóak.
Ebben a kötetben a szerzőnél idősebb Keszthelyi Rezső alakja köré szerveződik az epikai anyag, amely kis szegmentumokban, a gyermekkor, a kamaszkor emlékeit, illetőleg az emlékezés mechanizmusait elemzi, nemegyszer hosszabb esszék betétjeiben, prózai meditációban. Az kétségtelen, hogy valamilyen lassú, komótos lírai hangulatot is támaszt ezzel Györe, és ezáltal a legfontosabb referenciát jelentő Ottlik Géza elbeszélési módszerének sajátos modulációját teremti meg. Kétségtelen az is, hogy ezzel az egyszerre nyers és mégis líraisággal teli elbeszélő módszerrel az író egy különleges epika felé vett irányt. Azt majd a könyv olvasóinak kell eldönteniük, hogy a benne rejlő filozofikum elégséges-e ahhoz, hogy az "önéletrajzot" kiemelje a magánérdekűségből, vagyis hogy ez a művészeti kísérlet sikeres-e.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez