|
GYÖRE Balázs
KRÍZIS
Györe Balázs új könyve a napi eseményeket rögzítő följegyzések és a személyes múlt teljes tartományát bekalandozó emlékezések, meditációk különös együttese. Anyagának két nagyobb tömbje egy-egy élethelyzet szinte naplószerű bemutatása, s mindkettőre illik (ha más és más értelemben is) a kötet címéül választott szó. Az egyik (Halványkék 1/2 vászon. Címke nélkül) arról ad számot, hogy tavaly tavasszal a szerző néhány hétre visszaköltözött a szülői házba magatehetetlen apját gondozni, mert anyja baljós tünetekkel kórházba került, ahonnan riasztó leletekkel, legyengülve tért haza. E néhány hét krónikájában a negyvenhat éves férfi azzal szembesül, hogy ott, ahol ő még felnőtt apaként is mindig gyereknek számított, a megszokott szerepek határai miként foszlanak semmivé, s a kiszolgáltatottság, a testi-szellemi leépülés hogyan teremt új relációkat, amelyekben nap mint nap a szeretet "elemi részecskéi" tétetnek próbára. A másik élethelyzetben a lelkiállapot kevésbé körülhatárolt: 1997-98 fordulóján a följegyzések írója ismét költözik, több mint tíz esztendeje elhunyt nagynénje addig különböző bérlőknek kiadott lakásába (Margit lakása). Úgy érzi, mintha addigi élete véget ért volna, s neki mindenképp egyedül kellene maradnia, de a végletes érzelmi hullámzásokat tükröző fragmentumok sorát lezárva sem tudja, hogy sikerült-e lélekben másodszor is megszületnie, vagy csak a "krízis" enyhült ideig-óráig. A különböző szituációkban fogant számvetéseket az emlékek indái kötik össze; tárgyak, arcok, gesztusok hívnak elő hol éles, hol homályosabb képeket a múltból, ám a kommentárok - igen szerencsésen - nem a jelen magyarázataiként fogják föl ezeket, nem csinálnak mélylélektani esettanulmányt egy élet epizódjaiból, hanem inkább a rejtett hasonlóságokat, analógiákat tudatosítják. Nem ritkán az emlékekbe olvasmányélmények szövődnek: a szerző néha megnevezve, ennél sokkal sűrűbben utalás nélkül idéz "barátaitól", sőt olykor saját műveiből, céduláiból is. Élet és irodalom sajátos összecsúszását vállalja nyíltan a két számvetés közé ékelt "Celsius" ciklus, amely már címében is többszörös idézet: a felszabadító hatású barát, Tandori Dezső illesztette ezt egyik kötete élére), de már ő is hívószóként használta, Szép Ernő rövidprózájának egyik fordulatára kívánta ily módon fölhívni a figyelmet. - A könyv egy érdekes személyiség öndokumentációjaként és vallomásos esszéprózaként egyaránt ajánlható.
|
