THEOPHRASZTOSZ

JELLEMRAJZOK + AZ ÉRZÉKEKRŐL

Theophrasztosz (Kr.e. 370-286), Arisztotelész legkedvesebb tanítványa és utóda a leghíresebb, legalábbis névről legismertebb görög filozófusok közül való. Ismertségét nem elsősorban filozófiájának köszönheti, hanem Jellemrajzok című alapjában véve szépirodalmi munkájának. Ebben a kis remekműben a tudós szerző a 18. századi francia moralistákra és aforizmaszerzőkre emlékeztető szellemiséggel és komikai vénával ad harminc hitványságról (tettetés, hízelgés, szószátyárság, zsugoriság, tapintatlanság, gorombaság, bizalmatlanság stb.) kacagtatóan felidéző erejű képet. Régebben szívesen tekintették ezt a művet az arisztotelészi etika afféle gyakorlati illusztrációjának, de mint sokszorosan kiderült, tévesen. A könyv irodalmi remeklés, egy nagy élet- és emberismerő játékosan komoly és komolyan játékos traktátusa, amelyet élvezettel olvashat minden rendű és rangú olvasó.

Már a komoly, az igazi filozófia világából való a szerzőnek Az érzékekről szóló munkája. Ez alapvetően ismeretelméleti mű, amely teljes érettségében mutatja be az érzékelésnek tekintett (pontosabban nevezett) megismerési folyamatot és eredményeit: a nézetet, vélekedést, az ismeretet stb. A traktátus komoly előismereteket tételez fel olvasójától, hiszen a görög terminusok (még magyar fordításban is) egyáltalán nem azonosíthatók a modern ismeretelméletek kategóriáival, mögöttük egészen más lételméleti megfontolások és metafizikai implikációk húzódnak meg. Az eligazodást és értelmezést azonban a kis kötet kitűnő bevezetője (Steiger Kornél munkája) jelentősen megkönnyíti.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez