|
CSAPLÁR Vilmos
A DEMOKRÁCIA ÁLARC AZ ÖRDÖG ÁBRÁZATÁN Rövid, tömör, leginkább politikai töltetű, írások-esszék gyűjteménye a kötet, darabjai tematikai és kronológiai rend nélkül követik egymást. Lehetnének folyóirat- vagy nívós hírlap-kommentárok is (vagy valóban azok? - a kötetben nincs erre utalás, pedig tudjuk, hogy a szerző egy időben az Új Magyarország c. lap kolumnistája volt), hiszen mai életünk alapvető kérdéseivel foglalkoznak. Itt-ott szó esik kevésbé súlyos problémákról, mint amilyen a magyar nők újfajta digózása, a maffiázás terjedése stb. Többségük a rendszerváltás okozta görcsöket, régi és újkeletű nehézségeket elemzi, finom tollal, enyhe iróniával. Vagy az átalakulás előtti - puhuló - diktatúra ellentmondásait pécézi ki, így teszi ezt például Kádár Jánossal, aki népből származó, a nép nevében kormányzó főtitkár létére esetlenül viselkedik, amikor "leszáll" a valódi munkások közé (Kádár János és a resztelt máj). Szól az általánossá vált félelemről: nemcsak a helyi vagy országos maffiától rettegnek az emberek, hanem az új rend bukásától is, de több írásában kutatja az értelmiség szereptévesztésének okát, főként azonban a demokrácia ismérveinek, minőségének az ismeretébe próbálja - sikerrel - bevezetni az olvasót: "Aki azt mondja, hogy a demokrácia sem jobb, mint az, ami régebben, az előző korszakban volt, az nem tudja, mit beszél. Azt hiszi, hogy a demokrácia van, holott az sosincs, mindig alakulóban van, az pedig, ami van, a létező demokrácia, mindenhol borzalmas, zűrös, tele van hibával a működése". Ugyanebben az esszében (a kötet címadó írása) vall politikai álláspontjáról is, kifejtve, hogy úgy érzi magát íróként, "mint macska érezheti magát a bányaló fölött. Olykor a paták közt kuporgok, néha fölszaladok a háztetőre. Nem lefelé nézek ilyenkor sem, hanem másfelé". Csaplár Vilmos ritka tárgyilagosságról tesz bizonyságot, amikor "másfelé" a jelenség mögé nézve a lényeget kutatja. Bizonysága ennek két írása is, címeik nemesak tartalmukat (Népnemzeti fantomkép; Liberális demokrata reményeim megtépázása), hanem a szerző hajlandóságát is mutatja arra, hogy mindkettő lényegét összefoglalva, egyúttal "kivesézze" őket, szűnni nem akaró, dühödt ellentétük okait. A kötet egyéb meglepetésekkel is szolgál - ilyen például a Csoóri Sándor előtt fejet hajtó, némi kritikai élt azonban nem nélkülöző írása (A magyarság kék lepkéi). |
