CSAPLÁR Vilmos

GYERMEKKOR, FÖLDI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT

Hogy miről szól a történet, csaknem lényegtelen. A leegyszerűsített eseménysorból a gondolatilag egymásra épülő, ám az idősíkokban össze-vissza rendeződő, kaleidoszkópszerű villanásokból felfeslik a meghatározó gyermekkori világ megélt valósága, és a lélek elemző visszaemlékezése. Mert az élet lényege Csaplár szerint a lélek megélt történéseiben rejlik, s ez a befelé hallgatódzás teremti meg Gézát vagy gézát, s a vele átélhető "gézázások" sorozatát. Ő a szállodaportás és a világutazó, és a legképtelenebb helyzetekben felbukkanva, az elbeszélő társává válva megérti a múltból kifényesedő emlékszikrákat. Mert gézázni annyi, mint alámerülni a gyermekkor lélektani mélységeibe, s általuk értelmezni a mindennapokban tapasztalt ok-okozati összefüggéseket. Az időben és térben egymásra csúsztatott belső képek sorában a lélektani próza eszközeivel láttatja az író a főhős igazságát, - a reinkarnáció, az anyagvándorlás, a mindenvándorlás misztikumát, a "Nincs lélek meg anyag külön. Minden összefügg" igazságában oldva fel a regény összefüggéseit.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez