CSAPLÁR Vilmos

VASSAL A TESTBEN

A cím szójátéka, mely a "lassan a testtel" parafrázisa, igen csak jellemző az íróra: énjének élesen metsző pengéjét szándékozik most is megvillogtatni. A címadó szöveg persze realitásból fogant: egy vaskerítésbe belenövő fa képére utal, s általa önmaga és a mai - 90-es évekbeli - magyar világ viszonyára.
A regény- és novellamunkáinak szerves folyamatába tartozó karcolat-, tárca-gyűjteménye epikai miniatűrök sora, melyben Csaplár - úgy látszik - provokatívvá tett szubjektivitásának (Én) elbeszélői formáját viszi tovább. Okos, éles szemű a megfigyelő: a regisztráló szerzői személy távolságtartása, metsző figyelme, valamint az én és a világ határainak szándékos összemosása jellemzi könyvét. Ez a "csaplári" énesség finoman szarkasztikus és felettébb öntudatos is. A városi polgári, értelmiségi világgal konfrontálódik, így villantja fel az irodalmi szalonok, a sznobok, az újgazdagok világát, de hasonló autonómiával, otthonos megfigyelőként kívülállóként és bennfentesként - festi meg a lebujok, kiskocsmák figuráit is. Sokszor fel-feltűnnek tárcáiban a gyermekkori emlékek, az ötvenes-hatvanas évek külvárosi eseményei - húsvéti locsolkodás, a suta kiskamaszkor viselkedésének ábrázolása, az ártatlan kalandként megélt politikai hátterű események. Ám ebben sem "érzelmes", így is inkább a rászabott élet groteszk furcsaságait regisztrálja, idézi vissza. Nyíltan szövi anyagába válásait, gyerekeihez fűződő viszonyát: mint az "én-szerepek" egyikét. A kötet záróciklusában eloldja magát a realizmustól egy szürrealisztikus vagy inkább álomlejegyzéseknek ható sorozatban: egy "Kősüly" nevű helység furcsa jelenéseivel, színes képeivel, érzékcsalódásos világával, abszurditásba áttűnő képeivel. Ám mindig a lekerekítettség ellenében dolgozik: mintha a 90-es évek magyar valóságát a furcsa, többértelmű befejezetlenség állapotában szeretné megmutatni, és mindebben van valami markáns és szórakoztató jelleg.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez