|
KUKORELLY Endre
TündérVölgy Személyes mítoszteremtéssel próbálkozik könyvében a szerző. A regény tárgya - amennyiben Kukorelly esetében ez meghatározható - maga a lírai Én, hiszen epikus narráció helyett a művet versszövegekkel tagolt, néha prózavers-szerű lírai szövegek alkotják. Az emlékezés és felejtés tudatállapota határozza meg a könyvet; a rövid bejegyzésekből álló 'lírai napló' egyik fő motívuma az apa-fiú viszonyban testet öltő szeretet, a regény alapkonfliktusát, dilemmáját pedig az én eltárgyiasítása, az erre való állandó törekvés, illetve az ennek lehetetlenségével való szembesülés adja. A költő emlékeket vesz elő, leporolja őket, mint egykor apja rámaradt kalapjait és a szekrény tetejét, amelybe véletlenül kapaszkodott bele. Majd gyakran szembesül azzal, hogy az elkezdett munkát folytatni is kell: az emlékektől nem könnyű szabadulni. 'Saját filmjét' bámulva arra ébred, hogy 'a rossz lelkiismeret mégis csak képes érdekessé tenni az életet.' 'Aki önmagában téved el, annak nincs olyan nagy területe, ahol mozoghatna.' A szimbólumgazdag és ötletgazdag szövegépítmény főként erről szól: a Tündérvölgy, az elveszett én keresésének belső kényszeréről és annak számos buktatójáról. 'Szívszorító' próza, líraiságában a prousti elbeszélésmód megoldásaival rokon: a feldarabolódott én megjelenítése végett megidézett 'eltűnt idő' darabkái gyakran szinte tapinthatóan plasztikusak. Az életre tanítanak, de gyönyörködtetnek és szórakoztatnak is, híven alkotójuk irodalomfelfogásához. |
