VASS Tibor HÓ, IMA, VIRÁG
Vass Tibor többnyire rövid, haikura emlékeztető háromsoros vagy 10-12 szóból
álló verses látleleteket ír (Másnap, Varázs, Buszmegálló). Ezek közt is
vannak költői remeklések, melyek a szerző kétségtelen lírikus tehetségéről tanúskodnak
(Tekinteted ":pillangó / a szélben. / Röpteti / játszi rebbenés - / irigyli tán /
tőled való / cikkanó / lepkeségem." - a címmel együtt ez az egyik vers). Az írások mögött
erős természeti, többnyire falusi élményvilág érződik (Mikor újra tavaszodik,
Júliusi eső, Tanya, Életkép négy részben..., Verjétek az időt).
Valószínűleg ebből a forrásból táplálkoznak a szerző helyenként üdítően merész nyelvi leleményei:
"Gesztenye-szélben / szédeleg a táj / ... elficserült ereszalj. / Estéllő füstöt / ver
a szél: / égbetemetés." (Szeptember a vár alatt); "Arcomból kirámolt a fagy."
(Hószárnyán). A költő önkritikája azonban néhol bizonytalan, olykor túlfeszíti a
szokatlant, erőlteti a szóösszevonásokat (Lépteim). Másutt beéri
stílusszintjétől idegen, konvencionális megoldásokkal ("Kacagó mellű lányok",
"Fölzúgnak isten orgonái; vén fenyvesek").
Mindezt az egyenetlenséget, ahogy a kötet fülszövegéből értjük, a 16 éves
kortól közreadott zsengék okozhatják. A továbbjutás ígéretes útját a már
említetteken kívül olyan versek szavatolják, mint A költő mégsem imádja magát,
Bölcsődal, Hattyúszavak télen, Dubrovnik 1991. október 5. |