VASS Tibor

HÓ, IMA, VIRÁG

Vass Tibor többnyire rövid, haikura emlékeztető háromsoros vagy 10-12 szóból álló verses látleleteket ír (Másnap, Varázs, Buszmegálló). Ezek közt is vannak költői remeklések, melyek a szerző kétségtelen lírikus tehetségéről tanúskodnak (Tekinteted ":pillangó / a szélben. / Röpteti / játszi rebbenés - / irigyli tán / tőled való / cikkanó / lepkeségem." - a címmel együtt ez az egyik vers). Az írások mögött erős természeti, többnyire falusi élményvilág érződik (Mikor újra tavaszodik, Júliusi eső, Tanya, Életkép négy részben..., Verjétek az időt). Valószínűleg ebből a forrásból táplálkoznak a szerző helyenként üdítően merész nyelvi leleményei: "Gesztenye-szélben / szédeleg a táj / ... elficserült ereszalj. / Estéllő füstöt / ver a szél: / égbetemetés." (Szeptember a vár alatt); "Arcomból kirámolt a fagy." (Hószárnyán). A költő önkritikája azonban néhol bizonytalan, olykor túlfeszíti a szokatlant, erőlteti a szóösszevonásokat (Lépteim). Másutt beéri stílusszintjétől idegen, konvencionális megoldásokkal ("Kacagó mellű lányok", "Fölzúgnak isten orgonái; vén fenyvesek"). Mindezt az egyenetlenséget, ahogy a kötet fülszövegéből értjük, a 16 éves kortól közreadott zsengék okozhatják. A továbbjutás ígéretes útját a már említetteken kívül olyan versek szavatolják, mint A költő mégsem imádja magát, Bölcsődal, Hattyúszavak télen, Dubrovnik 1991. október 5.
A kötet - melyhez felettébb jól illeszkednek a címlapot is készítő illusztrátor rajzai - nem csupán egy bemutatkozó névjegy, annál több: az első jó irányba tett lépések dokumentuma.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez