|
ANDRÁS Sándor
A TEREMTÉSELŐTTI EMBER
Élet és halál, teremtés és túlélés, kozmogónia és mikrobiológia, történelem és hipotézisek: az összefonódások és ellentmondások szövevényét fejti ki, fejti fel A teremtéselőtti ember című filozofikus prózaversében András Sándor. Kötete is (mely első magyarországi könyve) e nagyívű alkotás címét viseli, és válogatása más darabjaiban
külön-külön is felismerhető mindaz a nyelvi lelemény, költői ihletettség és művészi stílusbravúr (gyakran mindezen erények fanyar paródiája is), melynek mintegy kvintesszenciája az említett költemény. Magát "mondolatok baljósa / hebegő álmok fullajtára / dühök dadognoka"-ként minősíti (freskó), "ki versekben éli meg / a világ lehetőleg lehetetlen rendjét" (Közhitté tétetik). ".valami nincs rendben / ebben a rendben" - panaszolja (Mondolatok), de ő nem "rendcsináló" költő, inkább a felfedezett, megélt diszkrepanciákat kívánja szinte elviselhetetlenné fokozni. Ezt hol úgy éri el, hogy "weöressándori" leleményességgel játszik el szavakkal, fogalmakkal, rímekkel és gondolatokkal, hol pedig trágárságig elszabadult indulattal szól népről, történelemről, szerelemről. Hiszi és vallja, hogy "a csúnya szavak végül megszépülnek / mint a csúnya lány ha sokáig nézik" (magyarhon fedeztetése). |
