),
vagyis P. Howard (a légiós regények legtöbbje ezen az álnéven jelent meg) legfontosabb, ám korántsem mindegyik légiós regényét, de kétségkívül azok leghíresebbjeit, amelyek egyébként a ponyvairodalom fél évszázaddal ezelőtti, sajátos válfajait képviselik. Megtalálhatók bennük a preakciós cselekményesség, gyarmati egzotikum, idegenlégiós romantika, amely ezt a műfajt valaha éltette, ám egyúttal valami sajátos irodalmiság is: a műfaj önparódiája, valami teljességgel egyéni-egyedi komikum, közmondássá vált, sehol másutt fel nem található "terminológia", szinte szürrealisztikus fantazmagóriák és - különös módon - valamiféle groteszk báj is. A sok iparszerűen termelt Rejtő-regény közt a légiós történetek az egyik csúcspontot jelentik az életműben, ezért a vaskos kötetet érdemes újabb és újabb generációknak is ajánlani.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
