|
REJTŐ Jenő
PÉNZT VAGY ÉLETET! Makacsul tartja magát a legenda, miszerint Rejtő újabban megjelent és eddig jószerével ismeretlen műveit nem is ő írta, hanem egy ügyes utánzó, a könyvkiadók pedig a nagy üzlet reményében kapva kaptak rajtuk. Azok a bohózatok, kabaréjelenetek, tréfák, melyek ebbe a kötetbe kerültek, több okból is különösen alkalmasak arra, hogy ezt a legendát táplálják. Egyrészt valóban nem tartoznak Rejtő legjobb művei közé, másrészt magának a műfajnak sem kedvez az írott forma, előadva valószínűleg nagyobb sikerük lenne.
A kötet 13 darabjából 3 ismert akad: a címadó jelenet csaknem szó szerint
A megkerült cirkáló című regény dramatizált első fejezete,
Az őrszem és a Központi ügyelet megjelent a Magvető Kiadó 1988-as
Tévedésből jelentik című kötetében. További háromnak (A dolgozó nő,
Elvonókúra, Napóleon cipője) volt korabeli kiadása, a Színházi Élet
hasábjain jelentek meg (az utóbbi kettő látható volt a televízió Rejtő-kabaréjában is).
A maradék 7 jelenetnek ez az első nyomtatott kiadása. (Köztük egy olyan is akad
- Ha minden kötél szakad -, melyet a már említett 1988-as kötet végén szereplő,
Rejtő színpadi műveit összegyűjtő bibliográfia elveszettnek tüntet fel.) A lelkes
Rejtő-hívők bizonyára csalódni fognak ezekben a bohózatokban, ritkán lehet csak belőlük
kihallani a regények hangját. Az alaphelyzetek az unalomig azonosak (egy kisembert
összetévesztenek valakivel, s a végére úgy tisztázódik a félreértés, hogy ő mindig
valamilyen anyagi nyereséggel kerül ki belőle, hiszen bolond lenne visszaadni pl. a
megvesztegetésért kapott pénzt), a poénok gyengécskék (néhány esetben valószínűleg
csak a színpadon, lenge öltözékben bemutatkozó színésznők látványa biztosította a sikert),
a Rejtőre egyébként annyira jellemző szóviccek erőltetettek (kannibál - kanniláb),
néhány szokatlanul vaskos kiszólás is előfordul (Sok hűhó valamiért).
Egy életműkiadásból természetesen nem hiányozhatnak ezek a művek sem, bár a kötet
semmiféle információt nem ad róluk a filológusoknak, ami azért is szomorú, mert rajtuk
kívül aligha fogja bárki is "ronggyá" olvasni, mint ahogyan azt más Rejtő-kötetek
esetében megszoktuk.
|
