|
Philip ROTH
KOMMUNISTÁHOZ MENTEM FELESÉGÜL
Egy hosszú beszélgetéssorozatot mutat be, beszélgetéssorozaton
keresztül mondja el regénye történetét, mondja el magát a
"regényt" Philip Roth. A beszélgetés két résztvevője két
öregember: az író és valahai angoltanára. A két vénember persze
a múltról beszél, távoli dolgokat elevenít fel, de nem
"elfogulatlanul", sőt nagyon is a mából, a mai problémák felől
tekintve vissza a réges rég történtekre. Tulajdonképpen már ez
a szintje a műnek is álca és áttétel. De az író további
"fátylakat" húz a regénysztori elé. Nem a két öregemberről szól
a história, hanem az angoltanár öccséről, aki kommunista lett.
Miért lett az, és ha ő éppen egy gyilkosság következtében vált
is kommunistává (egy gyerekkorában elkövetett bűn rejlik tehát
politikai-ideológiai arculata mögött), vajon ez a magyarázata
általában is a szélsőséges politikai megnyilvánulásoknak, vagy.
És itt megint a rejtőzködés iskolapéldáit mutatja fel az író,
hiszen nem is arról szól a mű, hogy miért és hogyan lett
kommunista Iron Rinn, hanem arról, hogy ez - a MacCarthyzmus
korában - mit jelentett neki, rokonainak és Rinn színésznő
feleségének, akinek mondása, rémes felkiáltása adja a regény
címét. A boszorkányüldözés hajdani rémségei persze nem
önmagukért állnak a műben, szervesen csatlakoznak a két
beszélgető mai és tegnapi tapasztalataihoz (a zsidósággal
kapcsolatosakhoz, az önidentitás kérdésköréhez), hisz épp azért
is beszélgetnek róla az öregurak. Ám nemcsak az emlékek és
tapasztalatok rajzolják át egymást, az események saját logikája
is különös összefüggésekre világíthat rá.
Egyszerre végtelenül bonyolult, "inkognitós" regény Roth műve,
és verista elemekben dúskáló igazi epika.
|
