Arthur KOESTLER

NYÍLVESSZŐ A VÉGTELENBE

Az 1950-es évek elején írta meg Koestler ezt az önéletrajzát, amely családját, sorsát 1931-ig mondja el. Alighanem a 20. században a kommunista éra legfontosabb autobiográfiai prózái közé tartozik ez a könyv: a budapesti születésű, világhírű író gyermekkorából, ifjúságából - mielőtt az európai publicisztika vezető helyeire emelkedett volna - nagyon sok érdekes emléket hoz elő. A nagyapa Galíciából költözött Miskolcra, majd házasként Pestre - a század eleji fővárosi kispolgári világ, a zsidó kisegzisztenciák számos élménye elevenedik meg a Nyílvessző a végtelenbe első részeinek lapjain. A húszas évek elején egy cionista kommuna tagjaként az akkor még nem létező Izraelben él, majd "világcsavargóvá" válik, s némiképp holtvágányra jut. Otthagyja a Közel-Keletet, és Párizsba költözik, majd a következő állomás a 20-as évek végén, a 30-asok elején: Berlin. Egy elég neves baloldali lap vezető munkatársa - ám közeleg a hitleri hatalom.
Sok eszes észrevételt olvashatunk arról, hogy ezt a német fordulatot mi készítette elő. S ekkor megint nagyot fordít Koestler az életén. Az Út Marxhoz (1930-1931) című fejezet - immár egy idősödő bölcs ember távlatába állítva - azt a folyamatot elemzi és arra emlékezik, ahogy a Szovjetunióba került, s hogy mi késztette őt, hogy 1931-ben a kommunista párt tagjává váljon.
Tisztán, világosan, őszintén fogalmaz az író, élmény a könyvet (jó magyar fordításban) olvasni. - Minden bizonnyal széles olvasótábora lesz a műnek.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez