|
TOKAI András
Tokai András játékosan könnyed versei lírai önéletrajzzá állnak össze. Ám mégsem az életrajz epikai keretét töltik ki a versek, bár a cikluscímek (Aranykor, Ezüstkor, Vackor, Az is lehet...) utalnak az életút állomásaira: a kamaszosan frivol, ugyanakkor ironikus távolságtartással, mégis egyfajta nosztalgiával szemlélt gyermekkor aranykorától a saját korát cinikus kívülállással és fanyar humorral szemlélő felnőttkorig. A kötet gyújtópontjában a lírai személyiség áll, amelyet részben a lomtárhoz hasonló esetlegességgel összehordott életrajzi elemekből, részben a minden sor mögött jól észrevehetően meghúzódó irodalmi hagyományból épít fel a költő. Ennek az átszemélyesítő gesztusnak a jele a ritmusnak tengermorajlásos hullámzása minden versében, amely a nagy kinyilatkoztatók, beérkezett bölcsek sajátja. Másfelől viszont a tiszta csengésű rímek, a hagyományos formák, a szándékoltan banális szójátékok, komolykodóan játékos parafrázisok a megtisztító vitriol erejével hántják le az így formálódó arcról mindazt, ami nem sajátja. Értékes, szellemes kötet, a kortárs líra élvonalába tartozik.
|
