|
Heinrich BÖLL
BILIÁRD FÉL TÍZKOR
Böll ezúttal a maga módján lerövidített családregényt ír: három nemzedéket szerepeltet egy időben, és kivételesen az idősebbek is teljes súlyú figurák. Böll legösszetettebb és egyúttal leginkább stilizált regénye. A stilizáltság éppen abban mutatkozik meg, hogy egyetlen napon, 1958. szeptember 6-án játszódik a regény keret jellegű cselekménye. A Fähmel család az idős családfő, Joseph nagyapa nyolcvanadik születésnapját készül megünnepelni, ezen a napon tér vissza az elmegyógyintézetből Fähmelné, a nagymama, ezen a napon bukkan fel a Fähmel család jelenében Nettlinger, az egykori náci, ekkor jön haza huszonkét éves, részben kényszerű, részben önkéntes külföldi számkivetésből Robert Fähmel gyermekkori barátja és sógora, Schrella, s ugyancsak ezen a napon döbben rá Joseph, a fiú arra, hogy apja robbantotta fel a háború utolsó napjaiban a nagyapa életének fő művét, első nagy alkotását, amellyel megalapította a Fähmel-dinasztia hírnevét: a Sankt Anton-apátságot. A belső monológok, emlékezések, párbeszédek azonban fél évszázad német történelmét idézik fel. A családfő a század elején kezdte építészi pályafutását, hatalmas családról álmodozott, sok gyerekről, unokákról. A két világháború azonban roppant pusztítást végzett: az általa épített középületeket lerombolta, két fia pedig meghalt. Főművét, a Sankt Anton-kolostort egy őrült náci ezredes parancsára egyetlen életben maradt fia, Robert robbantotta fel, tisztán látva, hogy a "kultúrkincsek" pusztítása még mindig helyrehozhatóbb bűn, mint a jóvátehetetlen, esztelen emberölés. Robert Fähmel nem tud szabadulni azoktól a statikai képletektől, amelyek a pusztítás elvont formulái voltak számára a háborúban amikor robbantani volt kénytelen (részben ez a magyarázata jelképes érvényű, naponkénti biliárdozásának is). |
