HERVAY Gizella

AZ IDŐ KÖREI

1963-tól az 1983-as, posztumusz kötetig (Lódenkabát Kelet-Európa szegén 1984) - gyermekverseit nem számítva - nyolc verseskötetet adott ki Hervay Gizella. A most megjelent (1998) vaskos mű tartalmazza e kötetek teljes anyagát (az elsőét a kötet végén, mintegy függelékként, mivel a költőnő azt még nem tekintette "igazi"-nak), valamint azt az igen jelentős hagyatékot, amelynek csak egy része jelent meg lapokban, folyóiratokban. A ma lehetséges teljességgel mutat hát be ez kötet egy igen jelentős, ám igazi rangján csak kevesek által számontartott költőt.
Hervay Gizella nem volt poétikai kísérletező, láthatólag nemigen foglalkoztatták a mesterség "szakkérdései", erre azért sem volt szüksége, mert istenáldotta tehetség volt, akiből szinte spontánul áradt a versbeszéd, aki bátran koncentrálhatott mondandóira, témáira, a versegész, a versszerkezet, a képek kompozíciója szinte magától alakult remekké. Az olvasó tán föl sem figyel formai bravúrjaira (például hanghordozásának diszkrét és mégis oly hiteles folklorizmusára, vagy verszenéjének bonyolult kontrapunktikáira), annyira lefoglalja az, ami magát a költőt is: az emberi szenvedések látványa, a részvét áradása, a friss szemmel nézett és csodált világ "leltárba szedése", a női lélek húrjainak megzendítése, az elmerülés a "kisvilág" tengersok jelenségében, alakjában, szituációjában, a párbeszéd a sorssal, a szembenézés a szenvedéssel és a halállal stb. (Föld csillaga; Krumplivirág; Arcképvázlat; Vaságyon; A süllyedő Atlantisz partján; A csönd visszhangja; A halált daráló gépezetben; Szavak helyett; Kislány kezében katonaláda stb.). A költőnő, tragikusan korai halála ellenére mennyiségre is impozáns életművet hagyott hátra. Érdemes elmerülni gazdag hagyatékában, felfedezni őt mint igen jelentős, 20. századi magyar költőt.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez