SZABÓ T. Anna

RÖGZÍTETT MOZGÁS

A költőnő új (2004) kötetének témái a leghétköznapibbnak tűnő alaphelyzetekből, élményekből bomlanak ki a tőle megszokott élességgel, szinte fotószerű pontossággal láttatva azt, amit bárki megélhet, de tárgyilagossága mögött meghúzódnak az érzések, a sajátosan, egyszerű eszközökkel megragadott hangulatok, a megérteni vágyás feszültsége. Versciklusainak nominális címei is jelzik objektivitásra törekvő világát ( Helyrajz, Forgalom, Téli ablak, Háztáj, Vadvíz). A játékosnak tűnő, de önmagába zárt természeti képek és gondolatkapcsolatok kiérlelt egészet alkotnak, mint amilyen a Vadvíz című költeményének tiszta vezetésű univerzuma: "De a bizsergető sejtelem / gyökeret ereszt, szárnya nő, / vadállat-orra szimatol. / Mindenhol ott van. Nincs sehol. / Végül nehéz lesz, mint a kő, / mindent tud, semmit nem beszél () Az anyag holtában is él, / és elevenen is halott () kövek várnak a föld alatt, / források és magok." Költői magatartása klasszikus költőinket idézi: szemlélődés által indulnak meg gondolatai, egyre fokozódó várakozással, a létezés értelmének csendes, belső pátosszal kifejezett mondanivalóját fegyelmezetten, természetesen önti dalba. Egyszerű fogantatású képeiben semmi túlzás, szinte egy haiku tömörségével adják vissza gondolatainak tárgyát. A versszeretők olvasótáborának igazi csemegéje a kötet.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez