GYÖRE Balázs

MINDENKI KERESSE A SAJÁT HALÁLÁT

Két elbeszélés terjedelmű írást tartalmaz Györe Balázs új kötete, mindkettő felfogható dokumentumprózának, emlékiratnak, esszének, novellának, önvallomásnak, egy nemzedéki életérzés tárgyiasult lírájának és még sok egyébnek is. Egyszerre szólnak igen nagy, talán a legnagyobb emberi dolgokról, halálról (öngyilkosságról), szerelemről, költészetről, művészetről, metafizikai problémákról, valamint apróságokról, mindennapi banalitásokról, unalmas délutánokról, egyetemi órákról, könyvtárlátogatásokról, uszodai tengésekről-lengésekről, majdnem barátságokról és majdnem szerelmekről.
Az első mű egyik főhőse Szerb János, Szerb Antal rokona, aki verseket írt, és Bécsben öngyilkos lett. Másik látens főhőse maga Szerb Antal, elsősorban az Utas és holdvilág című regényével, szereplőivel, problematikájával. De főhőssé lép elő ebben az írásban Hamvas Béla is, akinek gondolatai sajátos természetességgel bukkannak fel mind a magánbeszédekben, mind az író elmélkedéseiben (csak ennyi: ellen).
A második, zsúfoltabb, epikusabb természetű írás (még mindig élünk) igazi helyszíne Lengyelország, bár nemcsak ott játszódik. A helyszín azonban Győrénél korántsem a cselekmény alapzata, hordozója. Sokkal több annál, egyszerre hangulata, légköre, atmoszférája, modalitása is a műnek. Ez az ópusz tulajdonképpen arról szól, hogy az ötvenes években születetteknek mi mindent jelentett Lengyelország. Nem elsősorban az ottani politikai események miatt, hanem főként a hazaitól olyannyira különböző, mégis - éppen a hazaiak számára - olyannyira rokon, egyszerre idegen és ismerős mivoltában: értelmiségijeivel, művészeti-irodalmi életével, az ottani barátokkal és szerelmekkel. - A kötet elsősorban az ún. posztmodern próza kedvelőinek ajánlható.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez