Ernest HEMINGWAY

NICK

Hemingwayt egyszerű és tömör stílusa a modern epika egyik úttörőjévé és népszerű szerzőjévé avatta. Elsősorban a beszéddel és a cselekvéssel való jellemzésre törekedett, távol állt tőle a részletező tárgyi leírás és a lélektani alapozás, árnyalás. írói pályáját novellákkal kezdte, életművének legmaradandóbb műfajával, amelyben pregnánsan ölt formát a hemingwayi szűkszavúság prózanyelve.
A csaknem tucatnyi novellát tartalmazó kötet - mely az általános iskolák 8. osztálya számára készült mint házi olvasmány - anyagát a könyv összeállítója elsősorban az 1925-ben megjelent A mi időnkben című novelláskötetből válogatta, mely tulajdonképpen az életmű kulcsának is tekinthető. A novellák hőse a gyermek, illetve a már fiatalember Nick Adams, aki először találkozik az erőszakkal, a brutalitással, valamint a végzetszerű és elkerülhetetlen halállal. "A gyermekkor világa elevenedik meg ezekben a novellákban, a szülők, a szülőföld képe, az első halász-, vadász-, és szerelmi élmények" olyan közvetlenséggel és plasztikussággal, hogy az olvasó kétségkívül igazolva látja az önéletrajzi indíttatásról szóló legendákat. Már ezekben a kisprózákban megjelenik a későbbi Hemingway-hősök egyik jellegzetessége: Nicknek is menedéke a természet, amelybe nemcsak a szemlélődés, de a zsákmányszerzés folytán is szinte beleolvad. A kötetben az egyik legismertebb Nick-novella, az Indián tábor, - amelyben az író egy fiatal fiú korai halálélményét fogalmazza meg - mellett olvashatóak az ifjú főhős találkozása az első szerelem, illetve szakítás élményével (Valami véget ér), a sporttal (A bokszoló), a magányt és megnyugvást adó halászat (A Nagy kétszínű folyón; Első és Második rész), az első csalódással való szembesülés (Tíz indián) elbeszélései.
- Az általános iskolák végzőseit megcélzó, főként kamaszfiúknak ajánlható válogatás.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez