DUBA Gyula

SÓLYOMVADÁSZAT

A szlovákiai rendszerváltozás idején a pozsonyi Redut tetején megjelenik egy sólyompár, fészket raknak, és élik a szabad természetből hozott, tiszteletet parancsoló, zabolázhatatlan életüket. A végtelen mezők látványát idéző sólymokat kezdi figyelni Vazallus Lázár nyugdíjas újságíró, egykori közéleti szereplő, aki egyre kínosabban érzi magát, ugyanis egy cseh nyelvű újság folytatásokban közli az egykori állambiztonsági szolgálat besúgóinak névsorát; várja, mikor érnek a közlemények az ábécé végére, az ő nevéhez.
A neves felvidéki író, aki egykor egy macska történetéből bontotta ki a városi létezés megannyi idegenségét, lélektelenségét leképező epikai metaforát ( A macska fél az üvegtől), most a belvárosba költözött orvmadarak látványától jut el az emberi létezés sokszor megmagyarázhatatlan, kusza és irracionális erővonalainak értelmezési kísérletéhez. Az idősíkokat váltogató kisregény a narrátor főhős emlékezetének fonalán 1956-ig tekint vissza, amikor az állambiztonság egyik tisztje, Bódis René először akarta beszervezni az akkor egyetemista Vazallust. Hősünk ellenállt, "sólyomként" viselkedve megőrizte szabadságát; ám 1970-ben, a husáki "konszolidáció" idején ismét fölbukkant az életében Bódis René, s ezúttal eredményesen zsarolta a főhőst, mert fia egyetemi fölvételije lett a tét.
Az 1990-ben fölidézett évtizedek társadalmi tablója és lélekrajza folyvást átcsúszik a madárvilág metaforikus képébe: a szabad létet szimbolizáló sólymok és a nyomorultul, egymás hegyén-hátán vegetáló, saját piszkukban botladozó városi galambok naturalisztikus rajzába. Vazallus tehetetlen vergődésében, kiszolgáltatottságában és magára maradottságában - időközben elhagyja a barátnője, szembefordul vele a fia - a sólyompárt akarja elpusztítani. Mániákusan figyeli a galambpiszkos padlásról a méltóságteljes madarakat, kezében légpuskával.
Duba Gyula e lélektani realizmussal megalkotott kisregénnyel az elmúlt évtizedek szlovákiai - és tágabban: kelet-közép-európai - életlehetőségeinek, magatartásmintáinak, erkölcsi válaszútjainak, a meg- és fönnmaradás váltakozó esélyű formáinak tablóját alkotta meg, magyarázatot keresve, hol romlott el hőse sorsa, és mitől romlik el majd a következő nemzedéké. Miként az Aszály című regényében is bemutatta a felvidéki magyar sors történeti aspektusú képletében - a fiak az apák vétkeiért hetedíziglen bűnhődnek.
A kortárs magyar irodalom jelentős teljesítménye e kisregény - amely minden olvasónak - politikai vagy "tisztán" irodalmi érdeklődésűnek - jó szívvel ajánlható.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez