KELÉNYI Béla

VALAHOGY MINDIG EL
(Részletek az Utónaplóból)

Különös írói világot épít a ritkán szóló Kelényi Béla: az élet dolgait a maguk apróság-mivoltában, szubjektív fontosságában ábrázolja, éspedig az itt és most látószögéből. Közeliség és egyidejűség jellemzi írásainak (versprózáinak) tárgyi világát, illetve a művek centrumában álló szubjektum gondolkodását és érzéskörét. Szinte maga mellé veszi az olvasót, kézen fogva kalauzolja szűkösnek tetsző glóbuszán, és a külső-belső mozzanatok leírásával kölcsönöz jelentőséget e "szoba-konyhás" kisvilág minden részletének, elemének, motívumának. Az ábrázolás meghittsége teszi lehetővé, hogy egyszerre szóljon a lélek belső dolgairól és rögzítse a külvilág jelenségeit, például így: "megígértem, hogy egyszer majd úgyis megírom a konyhát". Függőbeszéddel, e sajátos mondatszerkesztéssel teremt közvetlen kapcsolatot a lírai szubjektum és az őt körülvevő világ között; és mindezek mellett képez egy harmadik réteget, a reflexív megjegyzések, a közbeékelt megállapítások szólamát. Így elmélkedik pl. a születési dátum idő-viszonyító szerepéről, az idő múlásáról. És miközben sűrűn reflektál az időre, aközben a folyamatos jelenidejűséggel és a monológ formával szinte időtlenné teszi mondandóját.
Jellemző beszédmódja a monológba oltott leírás, lényegében ennek mozaikjaiból adódik össze a kötet anyaga. A versprózák nem viselnek címet (csak a tartalomjegyzékben); tehát minden oldalon olvasható egy-egy bekezdésnyi terjedelmű opusz; ezeket a könyv közepétől kezdődően - lábjegyzethez hasonló formában - egy Utónapló kíséri. A könyv így lesz megduplázott szubjektív följegyzéssor, olyan magánnapló, amely nem tartalmával, hanem az ábrázolásmód különösségével nyer publikus dimenziót. Ennek megfelelően nem is költői képeket, trópusokat, toposzokat alkot Kelényi Béla, hanem fölleltároz: elmond és leír, emlékezik és vall, fantáziál és föltár, meditál és "szövegel", miközben maga elrejtőzik a szövegekben megmutatkozó papírfigura mögé - noha folyton magáról beszél. Éppen ezért könyve - csak gyakorlott olvasóknak ajánlható, olyanoknak, akiket nem zavar a tradicionális műfaji határok, beszédmódok, stílusok közötti átlépések "rendezetlensége", akiknek van érzékük a minuciózus leírásokban is fölfedni az emberi üzenetét.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez