Jeanette WINTERSON

A SZENVEDÉLY

Jeanette Winterson regénye valóban arról szól, amire címe utal: A szenvedélyről, ám korántsem a szó általános értelmében. A többsíkú, többszálú regényben igen sokféle szenvedély feltalálható. Napóleon olthatatlan szenvedélye a csirkehús iránt éppúgy, mint a hatalmas lovak iránt érzett vágyé, a Henri nevű - alacsony termetű, hisz ezért juthatott Napóleon közvetlen közelébe - szolgáé gazdája iránt éppúgy, mint Villanelle szenvedélye egy patríciusnő iránt, pedig meleg érzelmekről szó sincs. Az írónő - mintegy évtizeddel megelőzve a nagy tudomány mikrotörténelmi érdeklődését - már 1987-ben olyan regényt bocsátott közre, amely egy történelmi korszak, a Napóleon-korszak apróságait, titkolt, szégyellt, az utókorra nyilvánvalóan nem maradt érzelmeit leltározza, írja le, alakít belőlük bonyolult, többféleképp értelmezhető körképet. Természetesen fiktív a történelmi panoráma, ám annál hitelesebb az emberi reakciók, szenvedélyek és vonzalmak, vágyak és sóvárgások rajza. Lényegében hagyományos regény is lehetne a mű, egy parasztfiú, Henri és egy velencei csónakos lánya, Villanelle története, ám a regény minden csak nem hagyományos fiú-lány sztori. Sokkal inkább egy korszak patológiájának minuciózus atlasza, ám nem a perverzitások felmutatásával, hanem a mindennapok rejtett pszichoanalízisével, de közben valamiféle történet is kerekedik a szereplők körül, már-már regényforma bontakoznék ki, amikor megint minden ködbe, semmibe foszlik, és marad az alapvető, érthetetlen, de mégis meghatározó szenvedélyek csupasz csontváza. Az írónőt a mágikus realizmus egyik fő képviselőjeként tartja számon a kritika, de a magyar olvasót talán leginkább Krúdyra emlékeztetheti a regény, persze nem az impresszionista, "gordonkahangú" Krúdyra, hanem a szenvedélyek poklait is kedélyesen fölmutató, csak a mélyszinten mágikus íróra. - Jelentős regény, sokak érdeklődésére számíthat, igazán azonban gyakorlott olvasók fogják élvezni.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez