ESTERHÁZY Péter
EGY KÉKHARISNYA FÖLJEGYZÉSEIBŐL
Esterházy újabb (1994) publicisztikai kötete a független szellemű író nem lanyhuló közéleti felelősségérzetéről tanúskodik. Nemcsak az irodalmi életet érintő politikai beavatkozásokra, mint a Mindenes rádióműsor megszüntetése (Álom, álom, édes álom) vagy a médiatörvény körüli acsarkodásokra (Vox humana) reagál, hanem más antidemokratikus jelenségek miatt is ingerülten szisszen fel (Uff; Mikor haljon meg Petőfi Sándor?; Csurkázás, Tamás-Gáspározás; Kit jelentsünk föl?; Egy váratlan jelkép). Ellenpontként pedig ott vannak a németországi úti élmények, a demokrácia iskolájában nálunk előbbre járókról szóló példázatok (Hunok Berlinben; Klein-kancsó a magasban; Thomas Mann kebabot majszol a Holstentor tövében; Az elrabolhatatlan Európa). Ahogy a Budapest iránt érzett nosztalgia (Az idő városa; Egy reálisan létező utca) kontrasztjaként is ott van az etnikai indulatok gerjesztette délszláv háború értelmetlen iszonyata (Örökségünk: a félelem; A vihar kapujában; Posztmodern barbarizmus; Örkény Istvánnak, avagy a történelem kereke; Kukorica; Juhász Erzsébet; Thomka Beáta). |