ESTERHÁZY Péter

FANCSIKÓ ÉS PINTA

Esterházy kötete első felének, a Fancsikó és Pintának írásai nem novellák, inkább egy gyermekkor mozaikból összerakott ábrázolatai. A főhős, akinek nincs neve sem, kicsinyke gyermekkorában "úgy vélte helyesnek", hogy anyját és apját, a két kőszobrot ne szabdalják keresztül-kasul különböző, szörnyű repedések. Törekvése kudarcba fulladt, mit tehetett hát mást, letérdelt az anyjától és apjától legtávolabbi sarokba, ahol is kitalálta (egyedül) két barátját, Fancsikót és Pintát. Rengeteg vidám, még több szomorú, néha bizony tragikus eseményt élünk végig a három kislegénnyel, miközben az író érzelmes, ám sosem érzelgős tükörképben láttatja a felnőttek rideg világát.
A Pápai vizeken ne kalózkodj!-ban a szerző kötete első felének stílusát folytatja. Leleményes, humoros szójátékokkal, a valóságtól elrugaszkodó, költőien lebegő leírásokkal megjeleníti a "hétköznapi valóság" mellett állandóan jelenlévő abszurdot is. A Locsi-fecsi pincérhangra című ciklusban az éttermek és szállodák színes-furcsa világa elevenedik meg a vaskos valóság és a meseszerű képzelet ötvözetéből. A második ciklusban (Pajkos szöveg) rövid írások olvashatók: egy-egy mondatra, villanásnyi jelenetre épülő groteszkek. A kötetzáró Spionnovella három fejezete egy kisstílű besúgó "fejlődésének" története mindaddig, míg a jelentésírás művészetéig eljut. - A kötet az újabb magyar próza történetének maradandó becsű könyve.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez