BERKOVITS György

HALÁLKÍSÉRTŐ
regény, egyes szám harmadik személyben

A nyolcvanas években játszódó regény főhőse, Lenki Gábor harminchat éve tehetséges néprajzkutató megalkuvások nélkül, őszintén, ugyanakkor lezser könnyedséggel véli élni az életét, amolyan "táltosi csodalényként", aki magára vállalhatja a világ összes gonoszságát, mert az úgysem érhet fel hozzá. Sorsa alakulása rácáfol erre a magatartására, amely inkább értelmiségi póznak látszik, mintsem őszinte hitnek, hiszen emberi kapcsolataiban nagyon is sebezhetőnek bizonyul, ugyanakkor túl kritikus, másokat örökké felülbíráló beállítottsága távol tartja tulajdon termeszete megértésének lehetőségét. Élete mind kuszább lesz: házassága megromlik; anyjával megszakad a kapcsolata; elvbarátait összezavarja, megsérti; munkahelyi kollégái nem érdeklik; szerelmének tartós kötődési vágyát képtelen elfogadni. Nehéz perceiben két ember jelent számára igazi erőt: kislánya, Boriska, s régi barátja, Fridáth Endre. Zaklatott, támasz nélküli (de ugyanakkor erre nagyon vágyódó) életvitele miatt hatalmas feszültségek halmozódnak fel benne, amelyek egy döntő politikai lépését követően kicsapódnak, s súlyos bűntudattal párosulnak. Egy napon arra ébred, hogy figyelik, s ő ettől kezdve szinte kifordul önmagából. Miközben gyötrődve keresi a lelkében tornyosuló miértekre a választ, minden értelemben képtelenné válik az alkalmazkodásra, teljesen összezavarodik énképe, helye a világban, s már csak egyetlen megoldás létezik számára, hogy "az emberiségre nézve veszélyes bűnétől" megszabaduljon, ha elpusztítja magát...
Hosszas kórházi ápolása során lassan ráébred "betegségére", arra, hogy hozzá hasonló bűntudattal, "halálkísértő" gondolattal még sok ember él együtt, s ami ellen csak egy módon lehet védekezni, ha az öntetszelgő pózok helyett meri vállalni önmagát társas kapcsolataiban s érzelmeiben egyaránt.
A szerző érezhető ambíciója nem csupán egy kudarcra ítélt életút, személyes történet bemutatása volt, hanem a főhős felindultságának, a lelkében lezajló válságnak hiteles, élethű megjelenítése is. Ezt pedig szövegformálásával (szaggatott, rövid sorok, visszatérő kérdések, gondolatok egymásutánja, többszöri körüjárása) kitűnően sikerül érzékeltetnie.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez