|
BERKOVITS György
HALÁLKÍSÉRTŐ
A nyolcvanas években játszódó regény főhőse, Lenki Gábor harminchat éve
tehetséges néprajzkutató megalkuvások nélkül, őszintén, ugyanakkor lezser
könnyedséggel véli élni az életét, amolyan "táltosi csodalényként", aki magára vállalhatja
a világ összes gonoszságát, mert az úgysem érhet fel hozzá. Sorsa alakulása rácáfol
erre a magatartására, amely inkább értelmiségi póznak látszik, mintsem őszinte
hitnek, hiszen emberi kapcsolataiban nagyon is sebezhetőnek bizonyul, ugyanakkor
túl kritikus, másokat örökké felülbíráló beállítottsága távol tartja tulajdon termeszete
megértésének lehetőségét. Élete mind kuszább lesz: házassága megromlik; anyjával
megszakad a kapcsolata; elvbarátait összezavarja, megsérti; munkahelyi kollégái
nem érdeklik; szerelmének tartós kötődési vágyát képtelen elfogadni. Nehéz perceiben
két ember jelent számára igazi erőt: kislánya, Boriska, s régi barátja, Fridáth
Endre. Zaklatott, támasz nélküli (de ugyanakkor erre nagyon vágyódó) életvitele
miatt hatalmas feszültségek halmozódnak fel benne, amelyek egy döntő politikai
lépését követően kicsapódnak, s súlyos bűntudattal párosulnak. Egy napon arra
ébred, hogy figyelik, s ő ettől kezdve szinte kifordul önmagából. Miközben gyötrődve
keresi a lelkében tornyosuló miértekre a választ, minden értelemben képtelenné
válik az alkalmazkodásra, teljesen összezavarodik énképe, helye a világban, s
már csak egyetlen megoldás létezik számára, hogy "az emberiségre nézve veszélyes
bűnétől" megszabaduljon, ha elpusztítja magát...
|
