|
JÓNÁS Tamás
CIGÁNYIDŐK
Jónás Tamás önéletrajzi elemekből szőtt ezerszínű "cigányszőttese", namcsak lírai önvallomás, de szociografikus pontosságú bemutatása is a romák életének. Az emlékképek felvillantásából építkező regény tartalma kevéssé elmesélhető, inkább csak jelzésszerűen vázolható. A történet elbeszélője, maga az író, aki színes "emlékcserepeit" gyermekkorától megőrizte, majd - saját felnőtté válásának krónikásaként - ebben a kötetben összerakta azokat. Az író által ábrázolt cigányközösség tagjait; a főszereplő öregasszonyt, Bellát és társát, Pistát a származásukból fakadó eleve elrendeltetett végzet löki és taszítja az élet útjain. Hozzájuk hasonlóan tévelyeg és sokszor "megbotlik" Lujza, aki elérhetetlennek hiszi szerelmét Bencét, mert a fiú sokat olvas és már számítógépe is van. Egy-egy képben felvillan a falut fosztogató vándorcigányok, koncsorgók erdei élete, vagy az agyafúrt cigányember arcéle, aki a maga módján kegyetlen bosszút áll a lányát meggyalázó férfiún. És fel-feltűnik Tamáska, azaz a későbbi Jónás Tamás alakja, aki - a kortársai közül kiemelkedő éleslátással - mindezt megfigyelte, és érzékeny lelkének rezdüléseivel rögzítette is a látottakat. A történet szinte tálcán kínálja a romantikus fordulatokat, ám az író nem él ezzel a lehetőséggel; sokkal inkább egy sajátosan szikár, tárgyilagosságal vegyülő, ám mégis lírai hangvétel jellemző a regényre. - Szép kötet, érdemes elolvasni.
|
