Benjamin HOFF

MICIMACKÓ ÉS A TAO

Az angol író két forrásból merített, játékos hangvételű "bölcseleti" regénye megírásakor. Milne remeke, a Micimackó + Micimackó kuckója volt az egyik, a másik pedig a kínai vallási és filozófiai tanítás, a taoizmus. Az előbbiből Hoff szó szerinti átemeléseket, szemelvényeket szerepeltet, ismert epizódokat gyermekregényből, s ezeket apró betűs szedéssel elkülönítve hozza. Az epizódokat azután "továbbmeséli", s ezek adnak lehetőséget az állatszereplőknek és a velük el-elvitatkozgató írónak a taoizmushoz való közelítésre, a tan alaptéziseivel való ismerkedésre. Mivel azonban maga a Tao fogalma is többértelmű (az ember világhoz való viszonyát éppúgy jelentheti, mint morált, magatartásmintát és világgal, mint egésszel való összhang lehetőségét) elképzelhető, milyen mulatságos bölcselkedés születik abból, ha az állandóan sértődött, kishitű Füles, a tapasztalatlan Zsebibaba, továbbá Bagoly és Nyúl közelít mindezen kérdésekhez.
A Csekélyértelmű Medvebocs és társai sok derűs kalandot élnek meg ezúttal is, s miközben továbbmesélődnek a Milne-gyermekregény eseménysorai, új megvilágításba kerül (immár a taoizmus szellemében) Füles bátor úszása a patakban, Bagoly házának összeomlása, a társaság ünnepei, az Északi-Sark felfedezésének nagy pillanata stb. A Lao-Ce nevével fémjelzett filozófiai magatartás-tan szellemében, könnyed derűvel átszőtt, játékos bölcseleti ismeretanyagot kap az olvasó a varázslatot és gyermeklogikát művészi rátermettséggel ötvöző regényből. A kötet rajzait szemlélve pedig örömmel ismerhet rá a Micimackó rajzolója, Shepard karakteres munkáira.
- A sajátos Micimackó "mitológiában" otthonos olvasóknak ajánlható.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez