BODOR Ádám

AZ EUFRÁTESZ BABILONNÁL

Az Eufrátesz Babilonnál rövid történetei és novellái nagyon sajátos, kiérlelt írói világot rajzolnak fel. Kafkai, becketti szürke égbolt alatt, piszkos színű, málladozó kulisszák között, sárban és latyakban botladoznak a novellák arctalan bábjai és lárvaarcú, szomorú figurái. Egymáshoz nem sok közük van, és a világ is idegen tőlük. Nem értik, mi történik velük, csak félnek. Ezt az abszurd világot az alá- és fölérendeltségi viszonyok szervezik, s áttekinthetetlen, titokzatos hierarchia irányítja a báb-emberek életét. Bodor Ádám fő témája a hatalom, mely beférkőzött az emberi tudatba is, és a legintimebb megnyilvánulásokon is uralkodik. Az emberi kapcsolatokat az erőszak "kifinomult" formái szabályozzák; az általános szorongás sarokba szorította az emberi melegséget, mely csak rejtett gesztusokban ad hírt néha magáról.
Ez a hatalmi manipulációk uralta, abszurd világ fegyelmezett, szigorú, hidegen metsző műformákban alakul ki a könyv lapjain. Díszítéstől mentes, szikár leíró stílus, kopogó, bizarr párbeszédek kommentár, magyarázat nélkül hagyott, nyitott történetekké formálódnak. Sokszor nem is történetek, csak mozzanatok, esemény-szilánkok tesznek ki egy-egy "short story"-t. Az epika csupasz, ám hiteles maradványai húzódnak e rácsok közötti világban.
A novellák sora a valószerűtől az irreálisig ível. Ez utóbbiak már a parabolisztikus stílusban sűrítik példázattá a keserű tapasztalatot, mely a hatalomrendezte abszurd világban adódik.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez