Günter GRASS
VESZTFÁLI CSEVELY
1647-ben, a harmincéves háború utolsó előtti évében Simon Dach találkozóra
hívja össze költőtársait. Az egybegyűltek a több napon át tartó "csevely"-lyel - filológiai kérdéseknek, egymás műveinek a megvitatásával
- demonstrálni kívánják a hatalmi döntésekből kirekesztett művészek tiltakozását.
Amint Dach fogalmazza: "együtt akarunk lenni..., hogy kínokba vetemült
évszázadunk 47-dik esztendejében, a hosszú lére csordított békecsacsogás
mellett, szűnni nem akaró csatarivalgás közepette hallható légyen a mi, eleddig
sarokba szorított hangunk is". S miközben az Ems folyón békésen úsznak lefelé
a holttestek, ők egyre-másra fellángoló viták kereszttüzében választ
keresgélnek az irodalom megújításának, az egységes nemzeti nyelv létrehozásának
súlyos kérdéseire. A beszélgetések azonban nagyobbrészt szócséplésbe,
kicsinyes intrikákba fulladnak. Kezd egyre többüknek fontosabb lenni mindaz,
ami hivatásukon kívüli; a fogadó tulajdonosa, Kurázsi és a bővérű cselédlányok
kellemes szórakozást kínálnak. Kiadós élelmezésükről és itatásukról a
társasághoz csatlakozott ezredírnok, a furfangos Gelnhausen gondoskodik,
akinek "rekvirált" javait - bár nem minden lelkifurdalás nélkül (és olykor sűrű
imádkozások közepette) - jóízűen fogyasztják. Végül azért megszületik egy
tiltakozó kiáltvány is, igaz az eleinte magasba csapó indulatok kitartó
finomítgatására, a szöveg megszelídítése után, ez azonban a jól végzett munka
megnyugtató érzésével szétszéledő társaság távozásakor a fogadóval együtt elég.
"így el sem hangzott, amit amúgy sem hallgattak volna meg."
A regényt a benne szereplő költők válogatott verseinek füzére, valamint
Márton László magyarázata és jegyzete zárja.
|