Günter GRASS

VESZTFÁLI CSEVELY

1647-ben, a harmincéves háború utolsó előtti évében Simon Dach találkozóra hívja össze költőtársait. Az egybegyűltek a több napon át tartó "csevely"-lyel - filológiai kérdéseknek, egymás műveinek a megvitatásával - demonstrálni kívánják a hatalmi döntésekből kirekesztett művészek tiltakozását. Amint Dach fogalmazza: "együtt akarunk lenni..., hogy kínokba vetemült évszázadunk 47-dik esztendejében, a hosszú lére csordított békecsacsogás mellett, szűnni nem akaró csatarivalgás közepette hallható légyen a mi, eleddig sarokba szorított hangunk is". S miközben az Ems folyón békésen úsznak lefelé a holttestek, ők egyre-másra fellángoló viták kereszttüzében választ keresgélnek az irodalom megújításának, az egységes nemzeti nyelv létrehozásának súlyos kérdéseire. A beszélgetések azonban nagyobbrészt szócséplésbe, kicsinyes intrikákba fulladnak. Kezd egyre többüknek fontosabb lenni mindaz, ami hivatásukon kívüli; a fogadó tulajdonosa, Kurázsi és a bővérű cselédlányok kellemes szórakozást kínálnak. Kiadós élelmezésükről és itatásukról a társasághoz csatlakozott ezredírnok, a furfangos Gelnhausen gondoskodik, akinek "rekvirált" javait - bár nem minden lelkifurdalás nélkül (és olykor sűrű imádkozások közepette) - jóízűen fogyasztják. Végül azért megszületik egy tiltakozó kiáltvány is, igaz az eleinte magasba csapó indulatok kitartó finomítgatására, a szöveg megszelídítése után, ez azonban a jól végzett munka megnyugtató érzésével szétszéledő társaság távozásakor a fogadóval együtt elég. "így el sem hangzott, amit amúgy sem hallgattak volna meg." A regényt a benne szereplő költők válogatott verseinek füzére, valamint Márton László magyarázata és jegyzete zárja.
Günter Grassnak az írók feladatáról, ennek megvalósíthatóságáról, illetve a megvalósulás mikéntjéről szóló szellemes regénye e századi vonatkozásra is utal: emléket állít a világháború után, 1947-ben (tehát a regény idejénél éppen 300 évvel később) megalakult Gruppé 47 elnevezésű írói csoportnak - melynek maga is tagja volt (ld. az Özönvíz után c. antológiát, 1964). A barokk antihősökben felsejlik H. Böll, H. V. V. Richter, H. M. Enzensberger alakja is. A párját ritkító stílusbravúrral megírt könyv igazi csemege lehet az irodalmi és más rejtélyek szerelmeseinek és a mai (nyugat)német irodalomban járatos olvasóknak.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez