MIKS Mária

TORPANATOK

Miks Mária versei a formai szempontokra figyelő, nagyon tudatos versalkotót mutatnak. Kötete három részből épül fel. Az első ciklus, a Füstkarikák epigrammára emlékeztető, de azok alaki, poétikai kritériumait mellőző aforizmák, voltaképp versszerűen tördelt maximák gyűjteménye. Nem igazán versek ezek, inkább igényesen megformált (cím nélküli) életbölcsességek, szellemes esszenciái a költő érzékeny megfigyeléseinek. Például: "A bólintgató partner / a szószátyárok / doppingszere"; "Az ébren álmodók gyakran / elalusszák / álmaik / beteljesülését". A kötet második része a Szonettek, amelyek mindegyike valamilyen létfilozófiai kérdést feszeget: a halál szükségszerű magányáról, az elmúlás melankóliájáról, a lélek zaklatottságáról, az idő múlásáról, az őszinte szó erejéről vall erőteljes képek sorában a szerző. A harmadik rész, a Torpanatok ugyancsak cím nélküli versek ciklusa. Ebben impresszionisztikus látású, emlékeket felidéző, gondolatfutamokat és érzelmi fölvillanásokat megörökítő szabadversek olvashatók. De ezekben a nűanszokban is sokszor jelen van az első részből megismert aforisztikus szellemesség, tömörség, frappánsság. Például: "Csenevész csodákat / dédelgettünk, / és mire megnőttek / volna bennünk, / burjánzásba kezdett / - valami más". Miks Mária tehát egyformán magabiztos az aforizmák, a hagyományos szonettek és a kevesebb formafegyelmet, de talán nagyobb mértéktartást kívánó szabadversek megalkotásában.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez